5:10 Benő magától ébred, kicsit később zörgésre ébredtem. Sok sikert kívánok és megfordulok alszom tovább.
6:45 óracsörgés után ezer érzés megy át bennem. Már a metrónál elkap az érzelgősség, és abban a pillanatban rájövök , hogy óvatosan kell ezzel bánni, mert a Ventolin fenn maradt a szobában és vissza már nem fordulok. Félelem, hogy a térdeim bírni fogják-e. Boldogság, hogy mennyire fantasztikus helyen futhatok. Kíváncsiság , vajon a többiek hogy érzik magukat. Főleg Eri, akinek ez az első maratonja, de szerencsés, mert a fiúk mellette vannak. Én meg egyedül megyek a rajt felé. Igaz, sok ezer másik futó is itt van, így legalább nem tévedek el. Nem vagyok nyugodt, zavarnak a szagok. Meg kellene büntetni, aki már reggel büdös. A kaja szag is zavar, ezzel többször találkozom az úton. Vajon Benő hogy fog futni, tud-e az eddigieken javítani? Amúgy mindegyikünk gyatra állapotban van. A lényeg, hogy teljesítsük a kitűzött célt.

Az én rajtom a Vasco de Gama híd közepéről indul, ami elég menő . Ide gyalogos nem nagyon teszi fel a lábát. Az ide fele út a szervezett busszal olyan hosszú volt, hogy szinte eluntam magam. Futva azért más lesz.

Várok a rajta, a híd közepén ülök, nézem a sok futót , akik szintén várják, hogy nekikezdhessenek. Még van egy óra, de egyre többen vagyunk. Már az egész hídon ülnek, fekszenek. Én a magányos farkasokkal a szélén támasztom a hátam. Ki eszik, ki telefonozik, sokan csapattal vannak vagy barátokkal. Míg telefonáltam egy magyar lány megszólított. Most hiányzik, hogy valaki itt legyen. De már a békesség van rajtam, elmúlt minden más érzés. Elmúlt az is, hogy legszívesebben anyut hívnám, de helyette a húgommal tudok beszélni. Ő vette át ezt a szerepet, számomra. Petra is hiányzik, úgy megmutatnám neki az egész világot, de most másképp döntöttünk. Azon jár az eszem, hogy remélem majd ő is felhív élete fontos pillanatainál és minél többet tapasztalhat, láthat az életből.

A rajtnál rájövök, hogy a híd nem egyenes és majd felfelé visz, szinte a rajt után azonnal. 4 kilométer körül érzem, hogy a mellettem lévő futó nem gyorsít és nem is lassít, velem tart. Sokáig nem bírja, rögtön szóval tart Eduardo. Hallgattam, majd 7 km körül elengedtem, mikor újabb emelkedő jött és magányra vágytam. Utána végig egyedül futottam, sokáig kietlen, csendes terepen. Ekkor halk zene üti meg a fülemet, nemsokára  egy alvó, jól szituált fazont láttok békésen aludni, biztos megfáradt a buliban, de hisz dél van… Elképzelem, hogy a gyártelepen nemrég még zombi arcú helyiek és turisták lődörögtek. Ez elszórakoztat egy darabig. El is döntöm, hogy hasonlóan belecsapunk az estébe. Érkezésünkkor úgyis megvétózta ezt a programot Eri meg Benő. De azóta van mit ünnepelni.

Már csak 6 km van hátra, fogynak a méterek, egyre több a szurkoló és a versenyző aki már befejezte. Sok kedves szót, biztatást kapok. A sétálóutcán szinte mindenkit ünnepelnek, csapatok kiabálnak, persze fogalmam sincs, hogy mit, de nagy erőt ad ez a végére. Boldogan érkezem a célba, ahol Benő vár. Persze a nyakába borulva bőgök, jön a megkönnyebbülés, vége van. Újra megtettem, magamnak, magamért.

Ekkor már Eri és Fecó is oda jön, nem sokkal előtte értek be. Elmegyünk, belesétálunk az óceánba, majd nagyon lassan, a szállás felé vesszük az utunkat. Természetesen rádumálom őket egy közös nyújtása a VII. Eduárd parkban, ahol a szállásaink vannak. Persze a fiúk kihagyják, Erivel szorgalmasan nyújtunk. Kis pihenés, fürdés után irány kajálni és az éjszaka.

Csak a repcsit elérjük holnap valahogy…

Maratonisták:

Eri 1.

Fecó 6.

Benő 15.

Nekem a 4. Félmaratonom

A maraton reggel 8-kor indult, 6-kor indultak, mert 1 óra volt kijutni a rajthoz, persze a metró meg nem járt, így taxiztak egy darabon a vonathoz. Teljesen más útvonalon vitt az útjuk. Végig az óceán partján futottak. Képzeld el, mint az Elemi ösztönben, amikor Sharon Stone ül a teraszon, az a mély hangja a hullámzásnak…Mondja Fecó .

Szinte irigylésre méltó a látvány.

Eri és Fecó nemzetközi futásán egy belga srác húzta őket egy darabig. Végig beszélt és ösztönözte őket. Ekkor velük futott egy brazil idősebb nő is. A brazilok állandóan zászlóval futnak és nagyon jókedvűek. Futottak írek is, őket a célban öblös hangú társaik énekelve várták.

Benő a saját tempóját futotta, egy idő után fájó térdekkel. Majd mondom neki, hogy a hengerezés sokat segíthet. Nekem segített. Meg az sos rehab is.

Csodálatos hely Portugália, örülök, hogy kicsit láthattam belőle. Jártunk az európai szárazföld legnyugatibb csücskénél(Cabo da roca), Lisszabon helyes-völgyes utcáin, villamosoztunk a 28-as útvonalán, megnéztük Sintát, öko piacot is sikerült kifogni. Rengeteget utaztunk, lejártuk a lábainkat. Egy percet se bánok. Max azt, hogy jót nem ettünk, valahogy nem sikerült jó helyeket kifogni.

Jövőre folytatjuk!