Tudom, hogy vagytok páran, akik rendületlenül várjátok a maraton utáni beszámolókat. Na, ez most nem lesz hosszú, ugyanis csak jöttünk-mentünk, sőt, Benő először egyedül is nekivágott egy útnak.
De csak szépen sorjában...
Őszi tervek között szerepelt a bukaresti maraton, ahova kettesben érkeztünk és nem is terveztünk sokáig maradni. Biztos sokatoknak megvan az autópályákon közlekedni nem tudó barátaink képe a végeláthatatlan trailerekkel. Ez az egy rossz kép megalapozta a várakozásainkat. Őszintén mondom, hogy teljesen hiába, az egyik legkellemesebb kiruccanásunkat élhettem át "Kis Párizsban". A két világháború közötti időszakban a várost elegáns építészete miatt „Keleti Párizs” és „Kis Párizs” néven emlegették. Bár a város történelmi központjában sok régi épület megtalálható, a háborúk, földrengések és Nicolae Ceaușescu rendszeresítési programja miatt megrongálódtak vagy megsemmisültek. A rongálódásnak sajnos nyomai is voltak, sok épületnél még nem került sor a felújításra. A házak tulajdonosait kötelezték ugyan, hogy megőrizzék a kovácsoltvas erkélyeket, a cirádákat, a domborműveket, a szobrokkal díszített homlokzatokat, de sok esetben a költséges felújítás helyett inkább a lebontás mellett döntenek.
Szombaton eléggé korán érkeztünk a városba ahhoz, hogy ne tudjuk elfoglalni a szobánkat. Ennek örömére a kedvenc kávézómban mulattuk az időt és sétáltunk a környéken, mert a rajtszámot is csak később lehetett felvenni. Amíg várakoztunk össze is raktuk a mini látogatásunk útitervét. Visszamenni a szomszéd utcába, mert láttam egy bolhapiacot, megnézni a Diadalívet és Ceausescu házát, finomat enni. Fontos szempont ilyenkor, hogy ne kelljen Benőnek a futás előtt sokat sétálnia, így rendszerint jókat tömegközlekedünk. Na most itt sikerűt legyalagoni egy félmaratont. Ezzel is szemléltetem, hogy Bukarest hatalmas, rettentő nagy és széles sugárútjai vannak, gyönyörű és méretes parkokkal és akkora szökőkutakkal, amit még életemben nem láttam. Szóval bőven lehetett menni míg egyik megállóból eljutottunk a másikba. Másnap reggel óvatosan kérdeztem a reggelihez menet, hogy nem fáj a lábad? Mert nekem fájt... De szerencsére Benő jól vette ezt a kis malőrt.
A Diadalív a párizsi mintájára épült, ugyanúgy egy hatalmas körforgalom közepén helyezkedik el, mint az elődje. Innen nem messze egy parkon át jutottunk el Ceausescu házához. Igazából az elsődleges cél egy ebéd lett volna, de bármilyen nagy is volt a park és a google jelölt éttermeket, egyet se találtunk nyitva. Már épp feladtuk, mikor egy bisztró mellett sétáltunk el, még tovább is mentünk, csak elkezdett az eső esni és ezt jelnek vettük, így beültünk enni. Életem egyik legfinomabb halas ételét sikerült elfogyasztanom, Benő pedig a helyi hamburgerre szavazott, hogy másnap legyen kellő energiája futni. Ezután érkeztünk el a híres/hírhedt vezető házához. Sajnos bejutni nem tudtunk, mert aznap és másnap is minden időpont foglalt volt, de a kertjében a pávák között tudtunk egy sétát tenni, ahol egy fotó kiállítást nézhettünk meg azokkal a világi vezetőkkel, diktátorokkal, akikkel találkozott. Számomra gyomorforgató volt például Erzsébet királynő és nemsokkal mellette Jean-Bédel Bokassa afrikai vezető ellentéte. Kifelé menet megcsodálhattunk pár régi Dáciát, majd visszamentünk felvenni a rajtszámot és végre pihenni.
Vacsorára biztosra mentünk, a Pizza Hut elronthatatlan kínálata mellett döntöttünk, ami a szállodától 5 percre volt. Már a szálláson is felfigyeltem valami zenére, de amikor lementünk, hömpölygő tömeg fogadott minket és lezárt utak. Azonnal rákerestünk minek a közepén vagyunk. Egy fényfestő fesztiválba csöppentünk, amit a vacsora után meg is néztünk. Méltó zárása volt a napunknak.
Benőnek futásra felkészítő, nekem pedig tartalmas reggeli után, rajtra készen indultunk a napnak. A Nép Házával szemben volt a rajt és a cél, pár száz méter eltéréssel. Vidám elrajtolás után én is a nyakamba vettem a várost és a kilométerereket, kinéztem egy boltot, ahova 1 óra volt az út sétálva. Szóval elütöttem az időt, míg Benő futott. És még hogyan futott! Szuper eredménnyel sikerült zárnia a versenyt. A napsütéses, kellemes őszi idő meghozta a 4 óra alatti teljesítést.
Még aznap a hazafele vezető úton el is döntötte, hogy benevez az 1 héttel későbbi Albániában, Tiranában megrendezésre kerülő 8. maratonra. Ahova nem kisértük el, iskola és munka miatt. Benő elmondása szerint nagyon szép város, még szebb, mint Bukarest. A szervezésben még gyerekcipőben járnak, de később a megszerzett rutinnal biztos még jobb élmény lesz itt futni.
Idén ennyi volt a maraton sztori, 21,22,23, maraton már a zsebben.
Jövőre folytatjuk. :D
