A maraton estéjén egy kis pihenés után az Eiffel-toronyhoz mentünk. Nagyon kellemes sétát tettünk egy hídon sétáltunk át és a Szajna partján közelítettük meg az 1889-es világkiállításra tervezett és azóta Párizs jelképévé vált tornyot. Igazán hangulatos volt. A gyerekek szaladgáltak, mi pedig kényelmesen lődörögtünk sötétedésig.

Másnap ráérős reggeli készülődés után a Louvre fele vettük az irányt. A metróval való közlekedés fantasztikusan jó, mindent könnyen el lehet érni, sokszor szinte a kapuban tesz ki. Kis kitérőnk a Notre-Dame-hoz, magyarul a Mi asszonyunk székesegyházhoz vezetett, ahol a déli napsütésben, teljes pompájában csodáltuk meg a hatalmas katedrálist. Alapkövét 1163-ban fektették le és egészen 1345-ig épült. A rengeteg ember miatt úgy döntöttünk, hogy az ingyenes belépés ellenére, nem megyünk be. Az esti aggódó telefonok és megkeresések után tudtuk meg, hogy kigyulladt és sajnos elektromos szikra miatt leégett a teteje. Döbbenet volt látni, a videókon és képeken, hogy ahol előtte pár órával nevetgéltünk, most egy része a tűz martaléka lett.. kb. 400 tűzoltó igyekezett megfékezni a lángokat. Ez a székesegyház, elolvasva a történetét, igazi túlélő.

Az úton több helyen már láttunk elektromos rollereket és a Szajna partján elérkezettnek láttam az időt, hogy biztonságosan ki tudjuk próbálni. Az alsó rakpart autómentes övezet és nem jutott 1000 turista 1 m2-re, így fogtunk két rollert amik csak le vannak városszerte támasztva, letöltöttük az appot hozzá és már repeszthettünk is. Először Benő Petrust vitte én pedig Jázmint, a mama pedig a gyalogos megközelítést választotta a Louvre-hoz. Aztán annyira bele jöttünk, hogy Benő Zitát is rávette a kis mókára és egy rövid utat így tettünk meg. Volt, hogy én a két lányt vittem, miután belejöttem a használatba. Szerintem lassan veszünk itthonra is. Kifejezetten gyors és egyszerű közlekedési mód. Miután sikeresen letámasztottuk a rollereket, a Louvre kertjében elfogyasztottuk a szendvicseinket. A balra eső Tuilériák kertjét már a maraton alatt kicsit megnéztük, jobbra indultunk fotózkodni és utána belevetettük magunkat a hatalmas múzeum bejárásának. Zita talált egy térképet, igaz kínaiul, de nagy hasznát vettük. Elsőre  a leghíresebb képet irányoztuk meg, a tömegben 1,5 óra volt, míg célirányosan elértük Mona Lisát. Egyedül van kiállítva egy hatalmas teremben, addig sok termen mentünk keresztül és csodáltuk a dolgokat, de annyi minden található ott, hogy ember legyen a talpán aki mind meg tudja nézni. Illetve, talán szerencsésnek mondhatja magát, hogy van annyi ideje rá. Nekünk nem volt, jobban mondva a gyerekeknek türelme nem. Így fájó  szívvel  az utolsó állomásom a Louvre-ban a milói Venus görög szobra lett. 

Keddi napunkat a híres Disneylandben terveztük eltölteni, ami sikeresen meg is történt. Újra kocsiba kellett szállni, ami bevallom borzasztó. Amilyen előzékenyek a metrón, itt a teljes káosz ütötte fel a fejét. 2-3 sávos úton, kereszteződésekben állnak számlálhatatlanul az autók és megmagyarázhatatlan logika szerint haladnak, ki-ki a maga útján. Simán beállnak eléd, a jobbról vagy balról előzve, leszorítanak, ehhez jön pár motoros akik szintén mindkét irányból előznek, a városban a biciklisek és a bárhonnan leugráló gyalogosok teszik fel a koronát az egész közlekedésre. De ha a zebrán állsz meg, jól megcsapkodják a kocsidat! Szóval az anyós ülésen ülve is folyton a féket nyomtam és szívroham közeli állapotban vártam, hogy kijussunk a városból. Disneylandbe aránylag korán érkeztünk,hallottuk, hogy sokat kell mindenre várni, de ami itt van, az embertelen. Igaz mindenhol ki van téve a várakozási idő, de ha kedvet kaptál felülni egy körhintára vagy bármit szeretnél kipróbálni, a napod felét a várakozás teszi ki. Aztán már arra is vársz, hogy várhass... Petra példásan végig várt mindent, magam se hittem el, de nagyon ügyes volt végig. Ő még kicsi, kételkedtem benne, hogy megérti ezt, de sikeresen helyt állt. Bízom benne, hogy ez a nap jó élményként marad meg majd valamilyen szinten az emlékezetében. Szerettünk volna sok hőssel össze futni, de erre az esti záró felvonuláson volt lehetőségünk, így a beígért Anna és Elza is meg lett, igaz messziről, de neki így is elég volt. Ezen a napon hagytam, hogy ne aludjon délben. A többi napon egy rövidet szundított Benő  vagy az én hátamon. Ennek hiányában este 9-kor úgy felpörgött, hogy döbbenettel néztem, mit vált ki belőle a fáradtság a csoda és egy kis vacsorára elfogyasztott vattacukor kombinációja... (Csúnya, felelőtlen szülők,.Ja,nem, de néha engedünk)

Szerdánkat egy gyors Sorbonne látogatással kezdtük, Benő azzal ugratta Jázmint, hogy itt fog tanulni. Aztán ki tudja?Lehet. Majd utunkat  "hangulatos" temetői sétával folytattuk. Benő szerette volna megnézni Jim Morrison sírját, így ha már ellátogattunk, La Fontaine-t is megkerestük. Ezután pedig a festők és népszerű mulatók negyede vettük az irányt, hogy sétálgassunk a girbegurba hangulatos kis utcákon, igazi Párizst keresve, de csak a Sacré Coeur lépcsőit sikerült megmászni és a tetejéről rövid ideig élvezni a kilátást. Este vissza tértünk ketten Benővel és a Moulin Rouge-ban mulattuk az időnket. Az előadás meglehetősen túlárazott egy magyar pénztárcának,(mint minden Párizsban) mégis megérte. Fantasztikus és pillanatok alatt változó show-ban lehetett részünk. A beléptetés, asztalhoz kísérés, kiszolgálás, figyelmes és alapos, vendéget maximálisan kielégítő volt. Az előadáson pedig újabb impulzusok értek az edzéseimet illetően. 

Szuper kényelmes , maximálisan felszerelt szállásunkat csütörtökön terveztük elhagyni, elsősorban a nap a hazaindulásról szólt. Szerettem volna minél több pihenőt beiktatni Petra miatt, hogy tudjon szaladgálni és ne csak az autóban bámulja a mesét. Igaz azzal mindegyikünknek könnyebb lett volna, mégse vagyok az állandó mesenézés híve. Ezért délelőtt hatalmasat sétáltunk Versailles kertjében és csak utána indultunk neki a 13-14 órás hazaútnak. Még este beiktattunk egy nagyobb pihenőt, Benő addig szunyókált és utána nyugodtan indultunk a hátralévő út megtételére.Miért mentünk autóval? Mert nem voltunk időhöz kötve és 5 személyre gazdaságosabb. Mint az esetek többsége mutatja, minden kényelmi dolgot viszünk, ha már befér és nem kell venni.

Ez Benő 10. maratonja volt 5 év alatt.

9.2019.04.07. Pozsony 

8.2018.10.14. Zágráb

7.2018.04.08. Róma

6.2018.02.25. Málta

5.2017.10.29. Ljubjana

4.2017.05.07. Prága

3.2016.10.16. Amszterdam

2.2015.04.12. Bécs

1.2014.10.11. Budapest

Idén még tervben van pár, a következő: Luxemburg. Már készülünk... Addig is pár kép a családi nyaralásról:

 Szponzorációs megkereséseket e-mailben várunk.