Rövid utazásunk előkészületeit most sem kapkodtuk el. Igaz Benő nem dolgozott az indulás napján (én igen), de annyi teendőnk jött össze délutánra, hogy az esti 8 órás rajt, csomagolás és szendvicsek gyártása miatt elcsúszott 10-re. Ebben az esetben nem bántam, hogy Petra is fenn van, hiszen akkor remélhetőleg minél többet aszik majd a kocsiban. Így szépen mellé is kucorodtam, Benő pedig megkezdte a hosszú műszakot. Bárhogy feküdtem nem volt kényelmes a hátsó üléseken szunyókálni, már egészen kicsire összehajtogattam magam (milyen jó, hogy újabban többet nyújtok és egy 10 napos jóga kihívásba is pont belecsöppentem), de most borzasztóan kényelmetlen volt az út, így kifejezetten örültem, mikor Benő megkérdezte, hogy vezetek-e kicsit, rögtön igent mondtam.. Így a hosszú és unalmas éjszakai vezetést váltva tettük meg. 

Pénteken reggel a Luxembourgiak munkába siettek, mi pedig ráérősen megreggeliztünk egy kávézóban, míg a rajtszám felvételre vártunk. Azt szigorúan 11 óra után lehetett felvenni, egy perccel se előbb, mint a helyszínen kiderült. Így mi addig az egyik helyi pláza vendégszeretetét élveztük és próbáltunk magunkba életet lehelni a hosszú út után, hiszen Petra kipihente magát, neki ugyanannyi energiája volt, mint máskor. Aki ismeri, nem fog meglepődni azon, hogy döntöttük magunkba a kávét, hogy bírjuk a napot vele. Már ekkor a lelki szemeim előtt az édes déli  szunyókálás képe lebegett, mert a hotellel egyeztetve kértük, ha lehet had foglalhassuk el előbb a szobánkat. Mondjuk én azt hittem mehetünk, ez ott derült ki 1-kor, hogy nem.  Újratervezés... Petra nyűgös, Ági nyűgös, Benő nyűgös, pihennünk kellene, mert estig nem fogjuk bírni...Ráadásul Benő  másnap fut. Szóval szépen lehajtottuk a kocsi hátsó üléseit  a piknikes mélygarázsunkban, és megpróbáltunk pihenni. A melegben és a kipufogószagban... Mondanom se kell, hogy nem ment. Feladtuk. 3-kor végre felmehettünk a szobánkba, frissültünk egyet, de mivel késő volt a délutáni altatáshoz, és nem akartam, hogy e miatt esetleg elaludjon délután 5-kor és keljen hajnalban a gyerkőc, így sétálni mentünk, szigorúan egy kicsit. Az esti takarodót 7 órára időzítettem, igaz Benő már előbb kidőlt, mi Petrussal bírtuk, de jobbnak láttam azért kicsit visszapótolni a kiesett órákat. Végre egy hatalmasat aludhattunk.

Kényelmes reggeli készülődés után, a főváros központja felé vettük az irányt egy kis nézelődésre. Luxemburgról annyit tudtam, hogy a 2. leggazdagabb ország az egy főre jutó vásárlóerő szempontjából. Hiába kölcsönöztem ki könyvet a könyvtárból, sok izgalmas látnivalóval nem kecsegtettek. Legalábbis számunkra. Így tervem se volt, a recepción kértünk egy várostérképet ahol bekarikáztott nekünk a kedves recepciós 3 nevezetességet, amit mondtam is, hogy elég lesz, hiszen gyerekkel vagyunk, meg amúgy is jövünk vissza aludni délbe, mert este futás lesz. :) Szállásunkat igyekszünk úgy keresni, hogy aránylag közel legyen a rajthoz és ne essen ki  a városon kívülre, hogy nem menjen el sok idő az utazással a rajt előtt Benőnek. Most  a városközponttól 15 perces sétára a rajttól pedig 30 perces tömegközlekedésre voltunk. A belvárosba indulva azonnal feltűnt, hogy nincsenek sokan. Hiába a sok turista, nagyon kényelmesen lehetett közlekedni és sehol se volt nagy sor. Kifejezetten ajánlom az országot, olyan utazóknak ,akik nem szeretik a tömeget, nincs sok idejük, de barangolnának. Első látnivalónkat a Notre-Dame-t csodálhattuk meg, tömegmentesen, nyugalomban. Utána egy piacon kötöttünk ki, amit észre se vettem, csak Benő mondta, hogy ott van. Naná, hogy arra vettük az irányt, egyszerűen imádom a helyi piacokat. Petra répát választott magának Benő és én pedig egy kis eperrel tuningoltuk magunkat. A helyi tejtermelők kóstolót tartottak és kínálgatták az arra járókat mindenféle finomsággal. Ahogy néztem őket, nem kiadták ezt a munkát másnak, hogy reklámozza, hanem ők maguk (talán egy szervezet köré tömörülve) osztották a saját portékájukat. Ezután a második nevezetességet is hamar megtaláltuk, ami egy I. világháborús emlékmű. Nincsenek nagy távolságok, így hamar a harmadik látnivalónál találtuk magunkat. A Bourbon erőd már az emlékműtől látszott, sőt vele szemben helyezkedett el, csak átsétálnunk a 96 híd közül az egyiken és már ott is voltunk, Odafele a híd alatt kifeszített és utólag odaépített biciklis-gyalogúton mentünk, vissza pedig felette. Csodás kilátás nyílt a mély szakadékra. Ami a város bástyái és védőfala volt anno, de elbontották és most ligetek,parkok vannak helyette. Sikerült egy 4. látnivalót is megnézni a Szolidaritás nemzeti emlékművét, ami a második világháború áldozatainak emlékére emeltek, előtte örök láng ég. A belvárosban sétálva örömmel fedeztem fel, hogy több játszóteret is építettek. Ahol megálltunk, éppen  egy lebontott ház helyén épülhetett, töklétesen pár fával árnyékolva, ivókúttal, padokkal körbevéve. Szabadidőnk végéhez érve pedig visszamentünk a piacra és megebédeltünk. 

Délután mindent lezártak a városban,csak a helyi tömegközlekedéssel lehetett ésszerűen eljutni A-ból B-be. Erre a napra ingyenessé tették az utazást. (Le a kalappal)  Az  emberek nagyon kedvesek és türelmesek voltak, nem csak aznap, máskor is. Például ment egy bácsi a busz előtt kb 40-50 métert, és nem ment fel a járdára, ki tudja miért. Az összes ember megmosolyogta a járókelők közül, a buszsofőr pedig rezzenéstelenül tűrte. Mert mit ér azzal, ha ideges? Semmit. A rajtközpontban nagyon jó hangulat fogadott minket, szórakoztató zene, mutatványosok, hangosbemondó szórakoztatta a versenyzőket és a szurkolókat. Benőt elkísértük a rajthoz, közben néztük a rajtot, a rajtolókat és szórakoztunk. Le is maradtam a fotózásról, mikor Benő elfutott mellettem. :)

Hogy érezte magát a maratonon? Ismételt felkészületlensége,felelőtlen táplálkozása és a hirtelen nagy meleg meghozta a nem várt eredményt. Este  7-kor 27 fokot mutatott a hőmérő mikor elindultak. Ő aki a -20 fokban dolgozik és bármikor indul havazáskor snowboardozni, ezt a hirtelen váltást nehezen dolgozta fel a szervezete. Nem is gondoltunk rá, hogy ennyire meleg lesz. Szerencsére sok frissítőállomás volt, de a szintkülönbségek egyáltalán nem voltak bekalkulálva a futásába. Nem nézte meg a terepet és a 300 méter különbség soknak bizonyult most. Fel-le-fel-le, 42 kilométeren keresztül, ráadásul kevés egyenessel,mert kacskaringós volt a pálya. 27 kilométernél elengedte a versenyt. Mindig mondja, hogy fejben dől el, ez most nem ment úgy, ahogy szerette/szerettük volna. Hiába vártuk kiszámolt, tervezett idő szerint a 33. kilométernél, nem jött. Illetve jött, csak később. Azt gondoltam, jobban futott és elment, pedig ott volt ő, csak küzdött magával és a távval. Szerencsésen beért, megcsinálta a 11. maratonját, hiszen nem adja az álmát. Európában 46 független országban, ahol rendeznek hivatalos maratont, ő ott lesz.

Luxemburgi ideje: 4:29:39