Mindig is meglepődött értetlenéggel néztem azokat az embereket, családokat, akik futnak a repülőtéren, mindaddig, míg magunk is így jártunk márciusban. Szerintem csúcsra járattuk ezt az indulás témát, igazán izgalmas percek voltak, hogy vajon bezárják-e a kaput előttünk? Szokásunkhoz híven nem terveztük túl a ciprusi kirándulásukat, az utasok száma, repülőjegyek, parkoló minden időbe le volt foglalva, aztán a várva-várt indulás egyszer csak hopp… elérkezett. Este megbeszéltük mikor kelünk, mire mennyi időt szánunk reggel, mikor keltjük a gyerekeket, persze a parkolónál már izgalmas pillanatok voltak, hogy mikor indul a minket szállító busz? Vajon tényleg csak 3 perc, míg a reptérre érünk? (Nem, minimum 6, ami most örökkévalóságnak tűnt) Sebaj, csak oda érünk. Itt a reptér, futás. Ellenőrzésen átjut, dugi keksz éhenhalás ellen a bőröndben, vízre már nincs idő, majd veszünk a gépen, még jó, hogy lehet kapni.

3 óra múlva, pedig már vártak is a legújabb kalandok. Leszállsz, kijössz, élvezed a sós levegő illatát, a napsütéses tavaszt, gondolatban már a koktélt szürcsölőd, hol az autó, amit béreltünk apa? Most látod, hogy a reptértől 3 km? Ahammm, autópálya? És van transzfer? Nézed??? Na, van? Megtaláltad az infót, van? Huhh remek, akkor keressük meg. Innen már flottul ment minden, jöttek és vittek minket. A jobboldali közlekedés már nem okoz gondot, így bátran csaptunk a lecsóba és érkezés után két nevezettséget is kipipáltunk, ha már ott voltunk a környéken. Az egyik a larnakai sós tó és a flamingók, sajnos csak messziről látni őket. Az állatkertben sokkal közelebb vannak, bár itt meg szabadok.

A másik csodás, festői környezetben fekvő Hala Sultan Tekke mecset. Még sose jártam mecsetben, szerencsére mama és Petra fel volt öltözve megfelelően én pedig egy sállal takartam a kilátszó testrészeimet. Jázmint nem engedték be a rövid szoknyája miatt, így kinn megvárt minket Benővel meg a száz macskával. Ciprus a macskák szigete, egyes nézetek szerint Egyiptomból hozták őket az elszaporodott kígyóállomány csökkentésére, a kígyók mentek, macskák maradtak. Állítólag többen vannak, mint az őslakosok, kb 1,5 millióan. Petrust azonnal elvarázsolta az összes utunkba eső macska. Első reggel a szállásunkon, “csak” 4-et számoltam, de lehet volt 6 is. Persze a hangosan nyávogó lett a kedvenc, mire feleszméltem a pizsi is tiszta macskaszőr lett, este jó kis relax program volt leszedni az összes szálat.

De előtte azért még akadt pár izgalmas pillanat, mondjuk mikor kiderült, hogy Benő 2020-as regisztrációja 2022-ben maradt. Mondd Édes, jól értem, amit mondanak? Nincs regisztrációd, de itt vehetsz? Mekkora mázli, hogy nem jöttünk feleslegesen a Maratonra! Aha és a rajt ott lesz, ahol megnézted, de nincs tömegközlekedés a szállásra? Ami 42km-re van? Tehát, ha szeretnél Pafoszról hazajutni a verseny után, érted kell jönni??? Remek! Mama vezet… Na jó, egy kis hidegzuhany után rávettem magam. A biztonság kedvéért miután elfoglaltuk a szállást, elmentünk megnézni a rajtot. Amit nem találtunk meg, mert reggel építették fel. Szóval így érzékelitek a verseny nagyságát. Reggel felkeltünk, ledobtam Benőt a rajthoz, majd haza a többiekért ő pedig elindult az újabb versenyén.

"Nagyon szép helyről indult a rajt, az első 8 km gyönyörű tengerparti szakaszon, mint ahogy hirdetik. Nem volt lezárva az út, mellettünk jöttek-mentek az autók, majd nincstelen névtelen utakon vitt a versenyútvonal, sokszor olyan helyeken, ahova este nem mernél kimenni. A kereszteződésekben volt egyedül kijelölt személyzet, aki mutatta merre fuss. Több helyen szemetet, avart égettek, így kicsit szeméttelep feelingje volt. Kisebb nagyobb emelkedők tarkították az utat, nem kezdőknek való terep. A pafoszi repülőtér mellett is elfutottunk, nagyon közel láttunk repülőt felszállni. Látványosság ennyi volt, se vidám szurkolók, se egyéb attrakció nem nagyon akadt. Aki fél az autók mellett futni, az ne induljon ezen a versenyen, mert voltak olyan szakaszok, ahol a főútból választottak le bójával egy kb 30 cm csíkot, így a bója és a szalagkorlát közé szorultunk. Se előzni se teljes biztonsággal futni nem lehetett. "

Mi Pafoszon vártuk Benőt, megszoktuk, hogy 35 km környékén üzen, így könnyen tudjuk mikor várjuk a cél közelében. Így egy fagyi és másoknak szurkolás is belefért az időnkbe. Aztán végre feltűnt a várva-várt ismert alak körvonala. Célba érkezés pillanatában boldogság, ismét büszke érzés öntött el minket. A befutás pont a kikötőben volt az ikonikus pafoszi erőd mellett, így adta magát a kihagyhatatlan lehetőség, hogy ezt a látványosságot is kipipáljuk. Alig pár perc alatt, hiszen nem olyan nagy alapterületű, de fentről gyönyörű a kilátás a tengerre. Kis pihenő után a közeli Afrodite szikláit néztük meg, ahol egy nyugalmas, naplementés sétát sikerült magunkévá tenni. Itt emelkedett ki a habokból a szerelem és szépség Istennője, persze Petrust is elvarázsolta ez a történet. Mivel Cipruson minden Afroditéről (és a macskákról) szól. Másnap felkerestük a híres fürdőt, ahol a monda szerint Adonisz első pillanatra beleszeretett, mikor meglátta az itt fürdőző Afroditét. Jártunk a Király síroknál, ami több száz m2, csendes nagy és nyugalmas, gyönyörű tengerparti helyen fekszik. A kőbe vájt kamrák szerteszét helyezkednek el, van amelyikbe le lehet menni, másokat pedig fentről lehet megtekinteni. Petra és mama megszavazta a látnivalók közé a pafoszi állatkertet, ami az egyik legjobb döntés volt, hiszen nem minden nap jönnek a gyűrűsfarkú makik a nyakukba, sőt egy aznap született kis makit is láthattunk. Igazán életre szóló élményt sikerült ott kapnunk! A madár show után pedig Harry Potter baglyával is lehetett képet készíteni, épp most olvassuk, szóval ez is maradandó élmény lesz Petrának.

Ezen az úton csak görögök lakta Ciprus fért bele az időnkbe, pedig nagyon szívesen megnéztük volna az elhagyott várost. Tehát itt is van, amiért érdemes lesz visszatérni. Pláne, hogy a kettéosztott fővárosban, Nicosiában is rendeznek maratont.