Végre elérkezett az idei futószezon első versenye. Nagyon vártam, hogy elkezdődjenek a futások, hiszen lehet menni utazgatni, frissülni, kikapcsolódni és várost járni. Igaz ez a maraton nagyon rövidre sikerült, és majdnem még rövidebbre, köszönhetően, hogy Benő a jövő hétre foglalt szobát. Mikor ez kiderült, első gondolatom és a második is az volt, hogy akkor haza megyünk. Így Petra megtanult pár csúnya szót, bízom benne, hogy az óvodában nem fog ezzel büszkélkedni... 
Miután felvette Benő a rajtszámot, kicsit sétáltunk a Duna-parton kellően lehiggadtam és vissza mentünk a szállásunkat aznapra is lefoglalni. Szerencsénkre pont szabad volt még egy szoba. Pozsonyra semmi különlegessel nem készültem, így csak a maraton volt fókuszban. Enni se ettünk sehol, mert Zita megebédeltetett minket otthon, vacsorára meg szendvicseket csomagoltam, a reggeli meg alap, hogy viszem. Reggel kényelmesen elindítottuk Benőt, várva a napsütés csavarogni indultunk.
Hogy érezte magát a versenyen? Két kört kellett megtenni, így jött ki a táv. Egészen egyenes szakaszokból állt a verseny, kivéve az egyik hídnál, ott kisebb domb fogta meg. De még így is nagyon szépen tartotta a tempót, végig a megadott pulzustartományon belül. 35 kilométer után szerette volna jobban meghúzni, de érezte, hogy nem menne, így az utolsó 500 méteren sikerült hajráznia. Sok frissítőpontot raktak a szervezők, mindenhol tudott frissíteni, bár csak vizet szokott inni meg narancsot rágni, magnéziumot enni. Az eredménye eddigi legjobb ideje: 3óra 49perc.
Ma mindene fáj, úgy megy,mint egy robot,de gyorsan helyre kell jönnie,mert hétvégén PÁRIZS maraton.
