Ezen a hétvégén első sorban nem mi szerepeltünk. Még tavasszal kapott Benő egy felkérést Falusi Tamás edzőtársunktól, hogy indul a Korinthosz futáson és legyen a biciklis kísérője. A verseny nem kevesebb, mint 80 kilométeres futásról szól Baja és Tomi szülővárosa, Szekszárd között. A Korinthosz futás egyébként a Spartathlon előkapuja, és nem csak 80, hanem 160 vagy 40 kilométeren is lehetett nevezni, egyéniben vagy váltóban. Szóval Benő elfogadta a felkérést, mi pedig Petrussal mentünk vele hétvégézni Szekszárdra.
Indulásunk ismételten tartogatott némi izgalmat, hiszen a rajt éjfélkor indult, Benő pedig előtte 17 óráig dolgozott. Sikerült kimatekozni, ha minden simán megy és nincs elterelés, baleset, dugó, vihar( ami volt, kicsit arrébb) akkor bizony éppen beesünk. Én Tomi helyében kicsit ideges lettem volna, hogy oda érünk-e. Erre nem tértünk ki, de az biztos, hogy feszült volt és ideges, hogy mi vár rá élete első ilyen hosszútávú versenyén. Azt tudtuk, hogy tud futni, gyorsan, mint a nyúl, de bírni fogja-e a távot? Az éjszakát? Mentálisan végig tudja-e csinálni? Annyi biztos volt, hogy a versenyre fél évet készült. Edzésterv alapján, szépen, ahogy illik. Közben egy térdsérülés megállította a készülést, de őt kemény fából nevelték, ha már benevezett, bizony elmegy, megpróbálja és megcsinálja. Hátizsák összepakolva , Benőnek szépen minden elmondva, mikor milyen frissítőt nyomjon a kezébe és irány Baja, rajt!
Egész éjszaka futott, küzdött magával, Benő pedig tartotta benne a lelket. A táv szinte végig egyenes volt, kivéve a végét, ott egy elég nagy dombot kellett megfutni, de maradt még annyi ereje, hogy megcsinálja. Reggel 9-kor pedig megpillanthattuk őket a célegyenesben. Tomi pontos ideje 8:58. Fantasztikus teljesítmény!
Ezek után annyira fel voltak pörögve, hogy nem akartak aludni, de sikerült őket meggyőzni, hogy mindenkinek jobb lesz, ha pihennek. Délután pedig eljött a lazulás ideje, számomra az élvezetes része a kirándulásunknak, hiszen elvittek minket a Kálvária kilátóhoz majd a Bodri pincészetbe, ahol nagyon jól éreztem magam, ha valaki nem ismerné , menjen el Szekszárdra és nézze meg. A bírtok hatalmas, 3 tó van rajta és a domboldalban most telepítenek kis apartmanokat, a meglévő szállásuk mellé ami a pincészet mellett van. Lovak és még ki tudja mennyi minden fantasztikus dolog található ott az ember pihenését és szórakozását segítve. A környezete csodaszép és nyugodt, minden adott az aktív vagy passzív pihenésre, kikapcsolódásra. Szerencsékre a 12 kupolás látványpincébe is be tudtunk menni és egy rövid pincelátogatást tenni,örök emlék marad.
Vasárnap pedig elindultunk haza, természetesen megállókkal. Az első a Balaton-part volt. Szántódról kompoztunk Tihanyba és utána Balatonakalin strandoltunk, pihentünk. Sőt vízibicikliztünk is. Petrus imádta, én meg rettegtem, nehogy vízbe essen vagy ugorjon. Mentőmellényt kapott, de akkor is, na. Kora este éhesen elindultunk haza felé, hogy majd valahol eszünk. És kikötöttünk Sümegen a Terazzában. Húgom már mondogatta, hogy oda menjünk el, kár, hogy nem előbb jutott eszembe. A hely mesés! A szavam elakadt mikor megláttam a kertet, a kis ösvényeket, a külön elszeparált asztalokat,a kilátást, a miliőt. Bár Petra nagyon nyűgös volt,mert felkeltettük, a személyzet türelemmel és megértéssel volt irányunkban. Míg vacsoránkat fogyasztottuk, szemben a sümegi vár kacsingatott ránk, tökéletes zárásaként a hétnek.
