Sokan, kik ismernek, vagy már olvasták bejegyzéseimet, tudják, hogy nem telik el utazás izgalmak nélkül. Ez most se alakult másképp. Benő felkészült? Szokásos nem eléggé lehetne a válaszom. Autónk rendben? Na, most ez adott egy kis fejfájást indulásra készülvén. Verseny előtt két héttel megállt az egyik, majd a másik is azt gondolta pár nappal az indulás előtt, hogy megáll. Csak úgy, menet közben, mi meg tologassuk. Aha...persze. Indulás előtti nap kaptuk az információt, hogy Benő cége kölcsön ad egy kis buszt, így megúsztuk, hogy Zita mama Micrájával menjünk.(Bocs) A Családi nyaralásunk amúgy is 10 fősre volt tervezve, amiből végül  7-en vágtunk neki az útnak,  egy autóval, kényelmesen. Benő keresztapukája is benevezett a versenyre, róla azt lehet tudni, hogy mindig sportolt, 59 éves és neki is az első ironman távja volt.

Utunk első  nagyobb pihenője Szlovénia csodás fővárosára, Ljubjanára esett. Tavaly már jártunk itt, hiszen az 5. Maratoni érmét sikerült begyűjtenie Benőnek ebben a városban. Akkor a vár és a Sárkányos híd kimaradt, így népes családunkkal most ezeket néztük meg. Sétálgattunk, piacon jártunk és kilószámra ettük a fügét.

Szállásunkat kifejezetten úgy választotta Benő, hogy nagy udvar legyen, játékokkal, Petrus tudjon szaladgálni. Pénteken fantasztikusan szép időnek néztünk elébe, így strandon jártunk, méghozzá Portorozban a kék zászlós Meduzán, szerencsére közel volt hozzánk. 

 A szombati nap már Benő és Lacika versenyre készülésével telt, elkísértük őket rajtszámot felvenni, majd később a bicikliket a depóba tenni. Sok szép, különleges és leginkább drága biciklit lehetett látni.

Vasárnap reggel 6-kor indultunk a 8 órás rajthoz. Benő szeret időbe ott lenni mindenhol, a versenyek  napján igyekszem ezt tiszteletben tartani és a legkevésbé sem akadályozni. Ez az ő napja, a többin úgyis lazább minden. A rajthoz kísértük versenyzőinket, ahol a  kiváló hangulatról zene gondoskodott. A szervezés tökéletes volt,minden a helyén, kedvesen segítettek, ha kérdeztünk. Benőnek segítettek öltözni a depóban. A vízből kijőve azonnal biciklire pattantak a résztvevők és olyan jó helyet találtunk, hogy sok mindent tudtunk nézni. Annyira, hogy konkrétan Benő úgy ment el mellettünk, hogy már csak a hátát láttuk. Ez van, lemaradtunk(megint) (Máltán a célba érkezés maradt le, hiába, szép volt a város) Miközben Lacikát vártuk megtudtam, hogy egy applikáción keresztül tudjuk a versenyzőket követni, térképen és ki is írtak mindent, mikor, hova, mire várható. Ez nagy segítség volt nekem, mikor a délelőtti városnézés-sütizés-sétából visszatérve az autóhoz Petrust altattam. Megnyugodva láttam, ha fel kel még látjuk pont apát befutni. Így is lett. Célba érkezésük mindenkinek hatalmas megkönnyebbülés volt. Gyors visszatöltés(pizza,fagyi) után a szállásra indultunk pihenni.

Hétfőn nagyon szeles és hűvös időre ébredtünk, de nem akadályozott meg minket, hogy végre megnézzük Pirant. Egy parkolóban tettük le az autót,mert a belvárosban nem lehet autóval közlekedni. Egy kisbusz viszi a turistákat a Fő térre. Mikor leszálltunk olyan nagy szél fújt, hogy lefújta Zoli nagyapó sapkáját a fejéről, ami a tengerben kötött ki. Sikerült egy bottal kiszedni a becses sapit és indultunk várost nézni a süvítő szélben. Élvezhetetlen volt, így elég rövidre sikeredett az ott létünk. Amit láttunk nagyon szép volt, kedves kis tengerparti város, nyugodt, barátságos emberekkel. Ez mondjuk egész Szlovéniára igaz, szerintem. Buszra szálltunk, majd rövid ebéd és séta után elindultunk az autóhoz, mikor kiderült, hogy a sapka a buszon maradt. Így attól örökre búcsút vettünk. Ahogy búcsút vettünk az országtól is, mert igaz délután még sétáltunk egyet Portorozban, de másnap indultunk haza. A hideg, napsütéses ősz pedig hazakísért minket

Jön: Október 14.  Zágráb maraton.