Futókalandjaink

Az egyik lábunk itt, a másik Varsó...

2021. szeptember 28. 22:33 - Csapó Ágnes

page0.JPG

-Egy hét telt el a iron óta, hogyhogy belevágtál egy maratonba?
-Rég be volt fizetve, tavaly elmaradt most lehetett pótolni. Meg tetszett a számsor: 42 km, 43. Varsó maraton, 44 évesen .
-Hogy ment?
-Az első 16 km nagyon jól, utána erőteljesen fogyott a lendületem. Nagyon zavaró volt, hogy az órám össze-vissza mutatta a tempót, nem is tudtam mit futok. A cipőmön is kétszer lazítani kellett, talán be is dagadt a lábam.
-Miért?
-Az edzettlenség miatt. Talán augusztusban futottam utoljára. Nehéz volt vissza rázódni a kilométerekbe 20 km után.
-Mi motivált a nehezebb pillanatokban?
-Ez csak egy maraton, nemsokára vége.
-Milyen volt a verseny?
-A rajthoz való kijutás elég nehezen ment a nyelvi nehézségek miatt. Kb annyira beszélnek angolul, mint mi. Sőt a versenykiírás, útmutatók csak lengyel nyelven voltak. Figyelni kellett, hogy az ember ne tévedjen el már a rajt előtt. Magát a versenyt nagyon jól megszervezték, sok frissítés, vizesblokkok. Sose futottam egyedül, jó volt a hangulat, bár az utca zenét hiányoltam. Csak szénsavas vizet adtak, az nem esett jól.
-Milyen volt a terep?
-Voltak benne dombok, az sem esett jól. Nem örültek neki az emberek.

Így történt a 14. maratonja. 

 

Varsó nagyon kedves arcát mutatta nekünk. Kár, hogy nem tudtunk tovább maradni. Már az érkezés estélyén érezni lehetett, hogy ez egy nagy város, sorra emelkedtek ki egymás mögül a felhőkarcolók ahogy haladtunk a szállásunk felé. Másnap, mikor a rajtszámot mentünk felvenni, közelről is megtekintettünk jó néhányat, ráadásul nagyon eltérőek voltak a formáik. A legnagyobb pedig a Kultúra és Tudomány Palotája, szerencsére pont itt volt a depó, így nem csak a rajtszámot vettük át, hanem megcsodálhattuk belülről a hatalmas márvány épületet. Belül szuper liftek működnek, amik 17 másodperc alatt repítenek a 114. emeleti kilátóteraszra. Természetesen nem hagytuk ki.

Ebédünket a Hard Rock Cafe Warsaw relikviái között költöttük el,majd csendes délutáni pihenőre tértünk, mert alig találtuk meg a depót, akkora volt a környék, utána meg a sorban állás el is vette a kedvünket további  csavargástól.

Másnap, míg Benő elrajtolt, Petrussal össze készültünk az útra, majd nyugalmasan elindultunk apa és sok más futó célba érkezését nézni. Majd villám gyorsan haza, mert másnap suli és meló.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://futokalandjaink.blog.hu/api/trackback/id/tr8916703278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása