Pontosan 5 évvel ezelőtt kezdődött ez a hagyomány. A fejébe vette, hogy a születésnapján annyit fut, ahány éves. Elsőre elkísértem, biciklivel tekertem mellette, Petrussal a pocakomban. Idén újra mellette akartam lenni. Reggel szépen megköszöntöttük, együtt reggeliztünk, Petrust lovagolni vittük, látszott, hogy nem akaródzik elindulni, se neki, se nekem. Bár én ezt titkoltam előtte, ha már bedobtam az együtt futunk kártyát... Igaz,csak az első pár kilométerre gondoltam. :D

Sok fontos verseny vár rá, köztük nehéz szintes maratoni is, nekem pedig magamhoz képest éppen elég a fél maratonira készülni. Így együtt vágtunk neki az erdőnek, de mindegyikünk a saját harcát vívta. Kicsit stresszelt, hogy mellettem fut és nem akartam a lassabb tempómmal visszafogni, így elég gyorsan elengedtem, hogy menjen. Kb 2,2- kilométernél jártunk, mikor a Mountain Bike pálya erősen emelkedni kezdett, a sípályán se tudok (még) felfutni, nem hogy ott, ezért szépen végignéztem ahogy távolodik. Még visszakiabált, hogy a felénél menjek el jobbra. Oké! De hol lesz a fele??? Így a nyakamba vettem az erdőt, hangosabbra állítottam a zenét és felfedező útra indultam. És a sípályát is megmásztam. Mikor fújtatva, mint egy gőzmozdony, felértem a Károly-kilátóhoz, úgy éreztem magam, mint Rocky Balboa. Ez erőt adott, innen könnyű lesz, magamhoz képest suhantam lefele a Lőtérnek. Ott az elágazásnál rávettem magam, ha már ennyire ráérek, menjek ki a mezőre. Ekkor a domb alján Benő jött velem szembe. Ekkor én 8 kilométernél jártam, nem akartam elhinni, hogy neki se sokkal több. Elkísért és az én futásom végét így szebbé tette, hogy még futhattam vele 4,5 kilométert. Félve engedtem útjára, mert látszott az idején, hogy ebből nem lesz ma egyéni csúcs. 

6 óra 6 perc alatt teljesítette a születésnapi 43 kilométert. 30-nál feladta, de mégis tovább ment. Büszke vagyok rá, hogy a nehézségei ellenére megcsinálta. 

3 hét múlva pedig élesben nyomja. Tippelj, mi lesz az idei első maratoni országunk?