Több, mint egy év távlatából elég nehéz visszaemlékezni mindenre, így ez a poszt inkább emlékként szolgál, nem pedig sport-élmény beszámoló. Az viszont biztos, hogy az ország csodálatos és magával ragadott minket. Benő 5. maratonjára szívesen gondolok vissza, hiszen ide négyen érkeztünk, Jázmin is velünk volt. Erre a versenyre megelégeltem Petra állandó szaladgálását és ezáltal félelmet, hogy eltűnhet, beszereztünk egy gyerekpórázt. Kb 10 percig tudtam használni, aztán azt tűnt fel, hogy túl laza... Persze,mert leszedte a kezéről. Ennyit a biztonságról, maradt a kézfogás, hiszti, ne fogd a kezeeeem, de fogom műsor. Hurrá.
Míg Benő az utcákat szelte, mi a lányokkal a közeli Tivoli parkba indultunk sétálni a szép, de hideg őszi időben. Színes levelek, napsütés, még két vidám gyerkőccel csodás időnk volt, de nem akartam, hogy megfázzanak, így a park kávéházát is meglátogattuk. Ami életem egyik legjobb döntésének bizonyult, különleges élményben lehetett részünk, élő zongoraszó mellett fogyasztották habos kakaójukat és én a kávémat. Ezután egy játszóteret ejtettünk útba egy kis mozgás erejéig, majd elindultunk vissza a célhoz, hogy apát lássuk befutni. Petra közben elálmosodott, így jött a hátamra aludni, így könnyen tudtunk tovább haladni. Kiválasztottunk egy a célhoz közeli padot, ahol én az édes terhemmel pihenhettem és szerencsénkre pont egy kivetítőn is láthattuk a befutókat, így biztos voltam benne, hogy semmiről nem maradunk le.
A befutás után a szállásunkra mentünk pihenni és kikapcsolódni, a környéken még sétáltunk kicsit, aztán felkészültünk az újabb kalandokra. Másnap indultunk tovább a világ második legnagyobb cseppkőbarlangja várt ránk, a Postojna Cave ami a vak gőte élőhelye. A barlangba kisvasúttal viszik be az embereket, amiről azt gondoltam, hogy csak marketing fogás, kicsit utaztatják az embereket, de nem. Konkrétan nagyon sokat mentünk lefele és befele a hegy gyomrába, ráadásul elég gyorsan. Mikor kiszállhattunk, csodás látvány tárult elénk, hatalmas cseppkövek mindenhol. Én Aggteleken nem jártam még, nincs összehasonlítási alapom, de ezt mindenkinek látnia kellene. Innen indultunk tovább Bled irányába. Ahol a csodás tó és némi pihenés várt ránk. A tó partján sült gesztenyét ettünk, sétáltunk és én életemben nem láttam ilyen szépet. A hangulata az egész miliője fantasztikus volt. Egyetlen dolgot sajnáltam csak, édesanyámnak megígértem, ha meggyógyul elhozom ide. De erre már nem kerülhetett sor. Mikor felmásztunk a hegyre és a kilátást csodáltuk Bled-szigetére, talán kicsit ő is velünk volt.
Utolsó állomásunkat ezen a "nyaraláson" egy wellness hotelben töltöttük a Julia-Alpok szlovén oldalának szélén. Itt igazán pihenhettünk a magunk módján, hiszen természetesen túrázni mentünk a nemzeti parkba. De csak egy kicsit, hogy a pancsolás se maradjon ki.
A Cseppkőbarlangot, Bled környékét, a Triglav nemzeti parkot én orvosi rendelvényre évente felírnám. Mindenkinek bátran ajánlom, ha teheti menjen el egy-egy hosszú hétvégére Szlovénia gyöngyszemeit megcsodálni.
