Állandóan benne van a mehetnék a lábaimban, így kapóra jött, hogy Jázmin végre nálunk töltött a szünideje alatt 2 hetet. Így történt, hogy most edzés helyett a pihenésé volt a főszerep. Benőt kértem meg, hogy foglaljon szállást. Elvileg a Vadása-tó környékét néztük ki, de bármikor szívesen megyek a Balaton-felvidékre, ráadásul mikor utoljára csavarogtunk, Zánkán megismerkedtem egy Köveskálon panziót üzemeltető hölggyel és beugrott, hogy még a Szigetközben se jártunk.  Mikor végeztem a munkával, és jöttek értem, akkor tudtam meg, hogy hol is fogunk kikötni. Mivel semmit nem tudtam a környékről, a szállásadó hölgy furán nézett rám, mikor megkérdeztem, merre találjuk az éttermet. Itt? Kérdezte. Ez egy zsákfalu, összesen 61 fő lakik Csödén.-volt a válasz. Na akkor én néztem furán.

A szállásunkon minden meg volt a tökéletes pihenéshez, Jázminnak és Petrusnak nagy zöld terület, játszótér és 11 szabad tartású ló, nekem medence és szerencsére szombaton napos idő volt, így sikerült egy nagyot strandolni, napozni és pihenni, míg Petrus délután szunyókált, még nyújtani is tudtam a szabad levegőn. Utána pedig megnéztük a Vadása-tavat, amit körbe sétáltunk aztán a Borostyán-tavat. Szerintünk a Borostyán sokkal szebb és nagyobb is, amit nem is tudtunk, hogy van, eddig. 

A vendéglátás nagyon kedves volt mindenhol, de normálisat enni, ami nem valami rántott cucc, vagy lángos, egyéb szokványos strand  kaja, nagy kihívás volt. Szomorúan vettem tudomásul, hogy szinte lehetetlen küldetés. Vagy viszed magaddal, vagy így jártál. Első este egy önkiszolgáló étteremre esett a választás, Benőnek kedvezve és a gyerekeknek. Egyetlen oka van, hogy miért nem szeretem: nem tudja az ember megállni, hogy ne egye tele magát teljesen. Ráadásul itt is a rántott ételek voltak többségben. Második nap egy minimálisra csökkentett étlappal rendelkező helyen ettünk a Borostyán-tónál, ahol ahhoz se vették a fáradtságot, hogy a szezonra magyar étlapot nyomtassanak. Biztos a határ közelsége miatt,. Szerencsére ennyit tudunk németül, így nem kellett a pincér segítségét kérni. De ez milyen már Magyarországon??? Érdekes mód azt gondolná az ember, görög saláta mindenhol van, majd eszek azt. Na itt az se volt... És végül eljött az én gasztronómiai ünnepnapom, vasárnap. A Pajta étteremben ebédeltünk, hazaindulás előtt, ami fantasztikus kulináris élményt adott nekem. Megérte minden pillanata, még az is, hogy Petrus bizony már nem bírt teljesen magával. Elfárad a pityerszeri skanzenben.

Benő ma sikeresen leúszta a triatlon távot  és futott hozzá 10km-t, aztán elment dolgozni. Már kezdtem aggódni, hogy hanyagolja az edzéseit ,de hát beszélhet neki az ember lánya... Viszont most hétvégén együtt futunk majd az éjszakai futáson. Igaz mindegyikünk más távot.