VATIKÁN,SPANYOL LÉPCSŐ, TREVI-KÚT
Már jó előre 1,5 héttel előtte megvettem a jegyeket a Vatikánba. Gyerekkel minden perc kincs, nincs már idő sokszor csak úgy várakozni. Nagyszerű találmány, hogy előre lehet szinte mindenhova foglalni és várakozás nélkül vagy minimális várakozással bejutni. Hétfőre nagy esőt mondott, de reggel mikor kinéztünk az ablakon, nem hittünk az időjósoknak, így csak egy kis esernyőt pakoltam az útra, a biztonság kedvéért Petra gumicsizmába jött. Belépő kinyomtatva, rajta a találkozási pont bejelölve, irány a Szent Péter tér... Tökéletesen időbe érkeztünk, rossz helyre... Ugyanis a találkozási pont egy másik utcában volt, ezt nem néztem meg. Azt gondoltam, mivel a téren is lehet jegyeket venni ott kell bemenni, hát nem... Google maps elő, hova is. kell menni? Gyalog 15 perc, nem fogunk oda érni, gyerünk szedjük a lábunkat. Azért itt egy kis pánik lett rajtam... 8.30-ra szólt a jegyünk, ha késünk, nem engednek be. Ahogy haladtunk a cél fele, úgy nőtt a tömeg, ebből gondoltuk, hogy jó fele vagyunk. De mekkora tömeg... Rengetegen voltak. Olyan egyszerűnek tűnik, ott az utca, a sarok megnevezése és mégse találjuk ezer ember között. Aztán meg lett az emberünk, szervezetten működött a beléptetés, olasz temperamentummal fűszerezve. A sok kis csoportot a maga vezetője valamilyen szisztéma szerint besorolja a kígyózó sorba. Mikor minket sorolt a vezetőnk éppen egy másik csoport felébe keveredtünk bele. Ekkor a vezetőink elkezdtek veszekedni, ki következik. A sok turista meg állt, hogy mi lesz... Ekkor már eléggé esett, az árusok meg kínálgatták az esernyőiket, zacskóikat kihasználva a helyzetet. Bejutás után mindenki a maga tempójában haladhat. Vagy a gyerekéében
Római útra a legjellemzőbb mondatom: Milyen nagy, mekkora, hatalmas. Vatikánnal is ez a helyzet. Csodálatos volt és lenyűgöző. Az első kiállításon sikerült múmiát és a szarkofágját látni, ez örök emlék lesz. Utána nehezen tudtunk nézelődni, mert Petrus elemében volt. Sokat fotóztam, majd visszanézzük... A Sixtus-kápolnát vártuk nagyon, rengeteg ember zsúfolódott össze, az őrök meg egyfolytában kiabáltak, hogy csend és ne fotózzanak. Ez kicsit lelombozó volt. De a hely csoda! Fantasztikus érzés, hogy eljuthattam. Még az nagyon jó lett volna, ha esetleg a pápával össze futunk a folyosók valamelyikén. De ez csak álom, nyilván nem jön ki a turisták közé. Erre ott van a nyilvános auidencia szerdánként, ha a pápa otthon tartózkodik. Kijőve a Vatikánból, hatalmas esőbe keveredtünk, gyorsan vettünk is egy zacskót az egyik árustól, rózsaszínt a gyerek kedvéért,
igaz Petrus ekkor már Benő hátán aludt. Így nem áztak el annyira. Betértünk a vatikáni postára, megvettük a képeslapokat és elindultunk a Spanyol lépcsőhöz.
A lépcső 50 méterre van a metrótól, így mindenképp szerettem volna megmutatni Benőnek, mert úgy nézett ki, hogy nem fog ma elállni az eső. És eléggé idő szűkébe voltunk, a látnivalók terén, mondom legalább ezt pipáluk ki. A kis esernyőm kevésnek bizonyult, így a szokásos árusoktól vettünk egy nagyobbat, amit 5 perc után el is hajlított az erős szél. Az esőnek és szélnek köszönhetően senki se járt arra, még nyugalmas perceket is átélhettünk volna, de felkelt a gyerek, le akart jönni apa hátáról. Ilyenkor nehéz megértetni, hogy maradj fent, mert elázol aztán beteg leszel... Gyors fotók és mentünk vissza a metróhoz, aztán haza átöltözni és a környéken enni egy pizzát, mert aznapra végre jobb volt a gyomrunk.
Vatikán hatására elkezdtük nézni újra az Angyalok és démonokat, Petrusnak pedig engedtem, hogy mesét nézzen. Pihentünk, végre... Kora estére elállni látszott az eső, ekkor javasoltam, hogy nézzük meg a Trevi-kutat, hiszen csak 1 napunk maradt, akkor holnap tudunk még menni kicsit más merre is. Petra nyakba, gyorsan metró és belevetettük magunkat a hétfő kora esti nyüzsgésbe. Végre kicsit boltokba is benéztünk a Trevi-kút környékén. Aztán elérkeztünk a hatalmas kúthoz, el is felejtettem mekkora valójában. Benőt is lenyűgözte, nem számított rá, hogy ilyen nagy. El is döntötte, hogy a futásait megörökítendő tetováláson ez lesz a lábára varrva. Kivételesen nem számított, hogy nem fogunk este 8-ra haza érni, sétálni indultunk és boltokat nézni, hátha végre kapok cipőt. Benő kapott, én nem találtam meg az igazit. Annyit sétáltunk, hogy végül a Spanyol lépcső megálló közelebb volt hozzánk, így esti fényben és tömeggel is sikerült megcsodálni.
A szállásra érve Petra 5 perc alatt elaludt, ilyet a 3 év alatt nem tapasztaltam. De olyan fáradtak voltunk, hogy mi se néztük tovább a filmet, hanem aludni tértünk, hiszen várt még ránk látnivaló és az utazás Pisába. Miért fordította meg a képeim??? Help!!! Így elég béna. :/
