Izgatott várakozás előzte meg a dán utunkat, köszönhetően részben a viking kultúrának. A vikingek a skandináv népcsoportokból: svéd, norvég és dánokból állt.
Dánia neve, Danmark a dánok markját, őrvidékét jelenti, mely szó fokozatosan az egész ország nevévé vált. Igazából Koppenhágában ebből nemsokat tapasztaltunk, sokkal erősebb volt a Lego körüli fellángolás. Mégiscsak a játék hazája. Neve a dán „Leg godt!” (magyarul: „Játssz jól!”) kifejezésből származik. Viking relikviák helyett egy eredeti és saját tervezésű Legóval gazdagodott a gyűjteményünk. :D Lábjegyzet: nyáron egy magyar promócióban Lego nagykövetek lehettünk, ezáltal egyre szorosabb a viszony és egyre nagyobb a rajongásunk a kis apró kockák iránt.

Koppenhágát több különböző felmérés is a legmagasabb életminőséget kínáló városok közé sorolta. A világ egyik legkörnyezetbarátabb városának is tartják. A belső kikötőben olyan tiszta a víz, hogy úszni lehet benne, a lakosok 35%-a pedig kerékpárral jár munkába, naponta összesen 1,2 millió kilométert tekerve.

Sok mindent terveztünk, pl a bringázás és a Malmöbe való átsétálás kimaradt, de helyette egyedülálló és megismételhetetlen pillanatoknak lehettünk részesei, mindamellett, hogy Benő futni ment. De kezdjük csak szépen sorban:

Koppenhágába az Airbnb rendszerén keresztül foglaltunk egy házat, mert Jázmin és barátja Balázs is velünk tartott. Egyáltalán nem volt egyszerű a megfelelő ár-érték arányú helyet megtaláni. Leginkább az ár miatt, a kiváló  életszinvonal eléggé megfizethetetlen, de cserébe sehol se láttunk szemetet, omladozó házakat vagy szomorú sorsú embereket, állatokat. Ráadású nem tudom mióta, de az Airbnb-n újabban egy bemutatkzó levelet kell mellékelni a kiválasztott házigazdának, hogy miért szeretnél nála lakni. Nekünk az 5. szállásadó engedélyezte az ott tartózkodást. Benővel és Petrussal pénteken este érkeztünk a szállásra, ahova a késői landolás ellenére szívélyes üdvözlésben volt részünk a házigazda részéről. Megkérdezte mit fogunk csinálni, ajánlott pár programot, közlekedési tippeket adott, majd felajánlotta a segítségét, mikor megtudta, hogy Benő futni fog. Ugyanis sportedző és masszőr a foglalkozása, ráadásúl többször teljesítette a maratont.  Majd tudatosodott bennünk, hogy a háziúr is a "mi" házunkban lakik, és ő a köszöntő után távozott a pincébe... Kicsit bizarr éjszakám volt, nem mondom, hogy nyugodtan aludtam, ehhez egyáltalán ne vagyok hozzászokva, hogy a bérelt szálláson nem csak mi vagyunk. A ház tipikus skandináv csoda, nagy ablakokkal, függönyök nélkül. Nagyon megszerettem. A kint hagyott személyes tárgyait is... Ilyen szállásunk még nem volt, amikor fogod magad és otthagysz mindent, csak máshol alszol. Hát így éltünk 5 napig Péterrel. Amúgy maximálisan megbízott bennünk, és csengetett mikor szeretett volna valamit mondani vagy hallotta, hogy egyfolytában megy a hajszárító, mert eláztunk és megmutatta az alagsori szárítót. És a macskáját is mi etettük amig ott laktunk, mert azt is a mi szintünkön hagyta. 

Szombaton elmentünk a rajtcsomagért majd felszedtük Jázminékat a reptéren és nyakunkba vettük a várost. Megnéztük a Kishableányt. A város kikötőjében található Koppenhága szimbólumává vált szobrot, a dán meseíró, Hans Christian Andersen ihlette. Szemben pedig a hajó múzeumot láttuk, ahol többek között a A Peder Skram parancsnoki hajó volt kiállítva, ami a hidegháború idején szolgált, Torpedó – a Sehested rakétahajó, és a Sælen tengeralattjáró, amelyet eredetileg a norvég haditengerészetnek terveztek. Láttunk hidroplánt felszállni.   (Megvan a vasárnap délutáni Balu kapitány?) Láttunk rengeteg gyönyörűen elrendezett ágyást virágokkal, a tavasz közepén az egyik legcsodálatosabb és legszebb látvány volt a sok színes és különleges tulipán és megannyi más növény, háttérben a tengerpart. Izgalmas építmények, szökőkutak képzőművészeti alkotások, rendezett parkok, ezeket mind sétánk során tekintettük meg. 

Vasárnap reggel tervezetten, szépen rendben együtt indultunk a rajthoz. Tökéletesen pontosan működött a tömmegközlekedés. Majd Benő elindult, hogy lefussa 21. maratonját, mi játszótereztünk és az expo területén mulattuk az időt. Cipőket próbáltunk, teszteltünk vajas kenyeret, ittunk protein italokat és játszottunk. Majd elsétáltunk a célhoz, hogy lássuk Benőt befutni. Ekkor leszakadt az ég, nem is mondott esőt aznapra, de annyira esett, hogy én még ilyen zivatart nem láttam sokat. Természetesen bőrig áztunk, ennek ellenére Petrus vállalta, hogy befut az apjával, de ott futott mindenki mindenfele :D

Milyen volt a verseny? Városi, egyszerű és kiszámítható. Benő az első 30 kilométert szépen hozta, aztán kicsit kezdett elfogyni. Ezen a szokásos holtponton még dolgoznia kell. Ennek ellenére 4:07 lett az eredménye, aminek nagyon örültünk és minden alkalommal büszkék vagyunk rá.

A verseny után hazamentünk megszáradni, majd a Hard Rock Cafe Koppenhágába foglaltunk asztalt és elindultunk ünnepelni. Nem csak Benő sikeres versenyét, hanem Jázmin nagykorúságát és még valamit illőnek tartottuk megülni. A képek között mindenre fényderül. ;)

Teli pocakkal, fáradtan, még sort kerítettünk egy rövid sétára, megcsodáltuk Christiansborg épületét, ahol a királyi család dolgozik, mellette a sajnos épp részben leégett  Børsen - tőzsde - egy nagy múltú történelmi épület. Majd utunk végre elért a színes házakhoz, ami az egyik legjobb döntés volt, hiszen naplementében értünk oda. Mondanom se kell, mennyire tetszett a látvány. A Nyhavn, amely dánul új kikötőt jelent, kétségtelenül Koppenhága legszebb és legismertebb része. A város csatornája mentén korábban kereskedők éltek, jelenleg pedig többnyire étteremként üzemelnek a színes házak. Nekünk egy helyi hot-dogra futotta, mikor másnap is visszamentünk.

Utunk utolsó teljes napját a Tivoli parkban zártuk, ami Európa 2. legrégebbi vidámparkja. A virágokkal kezdeném, mégiscsak a szívem csücskei... Ennyi gyönyörű kompozíciót én nem láttam még soha, másnap elég korán landolt a repülőnk, hogy a kedvenc helyi kertészetembe elmenjek és vegyek pár csodát... Ez a park az, ami minden pillanata megérte. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ide is eljuthattunk. A magasan fenn szálló láncos, a Dragon, ami tekereg és ránézel és nem mersz felülni, aztán az örök klasszikus és abszolút kedvenc a régi körhinta a lovakkal és kocsival, a halastó, mind ott lesz nekünk az emlékeinkben és a gyerekeknek is örök emlék lesz, az biztos. Erről majd minden karácsonykor egy léggömb emlékeztet minket, ami épségben haza ért a bőröndben.