Egy ami biztos,ezen a mini utazáson a felkelést egyáltalán nem kapkodtuk el egyik nap sem. Petrus többnyire úgyis korán kel, így rá bíztuk magunkat. Reggelinél kényelmesen megnéztem melyik busszal jutunk el a kompkikötőig és utána útnak is indultunk. Elég nagy hullámokat láttam, de gondoltam a komp elég nagy, nem lesz itt gond. Naiv Benő szeretett volna kimenni a fedélzetre és mi Petrussal követtük, alig bírtam lépni úgy imbolyogtunk, a kapaszkodásról meg ne is beszéljek... Alig tudtam elengedni a korlátot, valamennyire vicces volt, de azért féltem. Petrus és Benő meg élvezték, én szédültem, alig vártam, hogy vissza mehessek és le tudjak ülni.
Már a kikötőben ajánlottak hopp on hopp of utazást, de nem éltünk a lehetőséggel. Ahogy leszálltunk a kompról szintén mindenhol az utazási ügynökök, taxisok hada látszódott. Elindultunk a helyi buszhoz, amire elsőre nem fértünk fel és egyre jobban motoszkált bennem, hogy alig lesz időnk, jobb lenne-e, ha a hopp buszt választanánk? Igaz időnk így se lesz mindenhol leszállni, de esetleg az ablakból több mindent látunk majd. Ekkor eszmefuttatásom meghallotta egy magyar lány, aki ezzel a buszos út szervezésével foglalkozik és fele áron ajánlott nekünk hoppos utat. Szerintem jobban jártunk. A terv a helyi busszal annyi volt, hogy bemegyünk Viktóriába és onnan el a vágyott Azúr ablakhoz, ott ebéd és vissza a fővárosba sétálni. Helyette bebuszoztuk a szigetet, láttunk egy plusz híres templomot, Kalüpszó barlangját,ami csodálatos partszakaszon van, gyönyörű ott a kilátás. A helyiek teljesen meg vannak győződve arról, hogy Odüssszeusz itt szenvedett hajótörést és Kalüpszó itt ápolta. Vajon a görögök mit szólnak ehez?
Az Azúr ablak maga csoda, igaz későn érkeztünk és leomlott majdnem egy éve, de az a hatalmas szikla valami csodálatos. A tenger nagyon haragos volt és rettentő nagy hullámok csapdostak mindenfele .A part egy sziklás része a víztől lyukacsos és sok a kis rés maga a természet alkotta csoda. Erősen fújt a szél, alig tudtunk mozogni, Petrus meg pont akkor volt a legkezelhetetlenebb, így kb itthon a képekről csodálom, ott átélni szinte lehetetlen volt. Sajnos. Az étteremben ami pont a nevezetesség mellett van, nagyon finom gozói nyulat ettem. Érdekes meglátás, hogy azt gondoltam tömve lesz, de 3 asztal volt rajtunk kívül.
Vissza buszoztunk Viktóriába és kereken 45 percünk maradt, hogy lásunk valamit. Benéztünk a Szent György bazilikába és a Citadella egy részét sikerült látni. Az ódon, szűk kis utcák csodásak voltak, szívesen sétálgatnék ott még egy kicsit.Aztán futás a buszra, kompra, buszra és estére haza is értünk. Villámgyorsan telt el ez a nap is.
Gyors esti készülődés és pakolás után igyekeztünk aludni térni, mert hajnal fél 4-re jött értünk a taxi, hogy a reptérre vigyen. Ott a kocsiba éreztem azt, hogy tényleg keveset tudtunk maradni és szívesen megismerném jobban ezt a szigetet. Viszont rengeteg csoda vár még ránk, főleg, hogy hamarosan elérkezik a Róma maraton, újra van mire készülni.
