A maraton estéjén egy kis pihenés után az Eiffel-toronyhoz mentünk. Nagyon kellemes sétát tettünk egy hídon sétáltunk át és a Szajna partján közelítettük meg az 1889-es világkiállításra tervezett és azóta Párizs jelképévé vált tornyot. Igazán hangulatos volt. A gyerekek szaladgáltak, mi pedig kényelmesen lődörögtünk sötétedésig.

Másnap ráérős reggeli készülődés után a Louvre fele vettük az irányt. A metróval való közlekedés fantasztikusan jó, mindent könnyen el lehet érni, sokszor szinte a kapuban tesz ki. Kis kitérőnk a Notre-Dame-hoz, magyarul a Mi asszonyunk székesegyházhoz vezetett, ahol a déli napsütésben, teljes pompájában csodáltuk meg a hatalmas katedrálist. Alapkövét 1163-ban fektették le és egészen 1345-ig épült. A rengeteg ember miatt úgy döntöttünk, hogy az ingyenes belépés ellenére, nem megyünk be. Az esti aggódó telefonok és megkeresések után tudtuk meg, hogy kigyulladt és sajnos elektromos szikra miatt leégett a teteje. Döbbenet volt látni, a videókon és képeken, hogy ahol előtte pár órával nevetgéltünk, most egy része a tűz martaléka lett.. kb. 400 tűzoltó igyekezett megfékezni a lángokat. Ez a székesegyház, elolvasva a történetét, igazi túlélő.

Az úton több helyen már láttunk elektromos rollereket és a Szajna partján elérkezettnek láttam az időt, hogy biztonságosan ki tudjuk próbálni. Az alsó rakpart autómentes övezet és nem jutott 1000 turista 1 m2-re, így fogtunk két rollert amik csak le vannak városszerte támasztva, letöltöttük az appot hozzá és már repeszthettünk is. Először Benő Petrust vitte én pedig Jázmint, a mama pedig a gyalogos megközelítést választotta a Louvre-hoz. Aztán annyira bele jöttünk, hogy Benő Zitát is rávette a kis mókára és egy rövid utat így tettünk meg. Volt, hogy én a két lányt vittem, miután belejöttem a használatba. Szerintem lassan veszünk itthonra is. Kifejezetten gyors és egyszerű közlekedési mód. Miután sikeresen letámasztottuk a rollereket, a Louvre kertjében elfogyasztottuk a szendvicseinket. A balra eső Tuilériák kertjét már a maraton alatt kicsit megnéztük, jobbra indultunk fotózkodni és utána belevetettük magunkat a hatalmas múzeum bejárásának. Zita talált egy térképet, igaz kínaiul, de nagy hasznát vettük. Elsőre  a leghíresebb képet irányoztuk meg, a tömegben 1,5 óra volt, míg célirányosan elértük Mona Lisát. Egyedül van kiállítva egy hatalmas teremben, addig sok termen mentünk keresztül és csodáltuk a dolgokat, de annyi minden található ott, hogy ember legyen a talpán aki mind meg tudja nézni. Illetve, talán szerencsésnek mondhatja magát, hogy van annyi ideje rá. Nekünk nem volt, jobban mondva a gyerekeknek türelme nem. Így fájó  szívvel  az utolsó állomásom a Louvre-ban a milói Venus görög szobra lett. 

Keddi napunkat a híres Disneylandben terveztük eltölteni, ami sikeresen meg is történt. Újra kocsiba kellett szállni, ami bevallom borzasztó. Amilyen előzékenyek a metrón, itt a teljes káosz ütötte fel a fejét. 2-3 sávos úton, kereszteződésekben állnak számlálhatatlanul az autók és megmagyarázhatatlan logika szerint haladnak, ki-ki a maga útján. Simán beállnak eléd, a jobbról vagy balról előzve, leszorítanak, ehhez jön pár motoros akik szintén mindkét irányból előznek, a városban a biciklisek és a bárhonnan leugráló gyalogosok teszik fel a koronát az egész közlekedésre. De ha a zebrán állsz meg, jól megcsapkodják a kocsidat! Szóval az anyós ülésen ülve is folyton a féket nyomtam és szívroham közeli állapotban vártam, hogy kijussunk a városból. Disneylandbe aránylag korán érkeztünk,hallottuk, hogy sokat kell mindenre várni, de ami itt van, az embertelen. Igaz mindenhol ki van téve a várakozási idő, de ha kedvet kaptál felülni egy körhintára vagy bármit szeretnél kipróbálni, a napod felét a várakozás teszi ki. Aztán már arra is vársz, hogy várhass... Petra példásan végig várt mindent, magam se hittem el, de nagyon ügyes volt végig. Ő még kicsi, kételkedtem benne, hogy megérti ezt, de sikeresen helyt állt. Bízom benne, hogy ez a nap jó élményként marad meg majd valamilyen szinten az emlékezetében. Szerettünk volna sok hőssel össze futni, de erre az esti záró felvonuláson volt lehetőségünk, így a beígért Anna és Elza is meg lett, igaz messziről, de neki így is elég volt. Ezen a napon hagytam, hogy ne aludjon délben. A többi napon egy rövidet szundított Benő  vagy az én hátamon. Ennek hiányában este 9-kor úgy felpörgött, hogy döbbenettel néztem, mit vált ki belőle a fáradtság a csoda és egy kis vacsorára elfogyasztott vattacukor kombinációja... (Csúnya, felelőtlen szülők,.Ja,nem, de néha engedünk)

Szerdánkat egy gyors Sorbonne látogatással kezdtük, Benő azzal ugratta Jázmint, hogy itt fog tanulni. Aztán ki tudja?Lehet. Majd utunkat  "hangulatos" temetői sétával folytattuk. Benő szerette volna megnézni Jim Morrison sírját, így ha már ellátogattunk, La Fontaine-t is megkerestük. Ezután pedig a festők és népszerű mulatók negyede vettük az irányt, hogy sétálgassunk a girbegurba hangulatos kis utcákon, igazi Párizst keresve, de csak a Sacré Coeur lépcsőit sikerült megmászni és a tetejéről rövid ideig élvezni a kilátást. Este vissza tértünk ketten Benővel és a Moulin Rouge-ban mulattuk az időnket. Az előadás meglehetősen túlárazott egy magyar pénztárcának,(mint minden Párizsban) mégis megérte. Fantasztikus és pillanatok alatt változó show-ban lehetett részünk. A beléptetés, asztalhoz kísérés, kiszolgálás, figyelmes és alapos, vendéget maximálisan kielégítő volt. Az előadáson pedig újabb impulzusok értek az edzéseimet illetően. 

Szuper kényelmes , maximálisan felszerelt szállásunkat csütörtökön terveztük elhagyni, elsősorban a nap a hazaindulásról szólt. Szerettem volna minél több pihenőt beiktatni Petra miatt, hogy tudjon szaladgálni és ne csak az autóban bámulja a mesét. Igaz azzal mindegyikünknek könnyebb lett volna, mégse vagyok az állandó mesenézés híve. Ezért délelőtt hatalmasat sétáltunk Versailles kertjében és csak utána indultunk neki a 13-14 órás hazaútnak. Még este beiktattunk egy nagyobb pihenőt, Benő addig szunyókált és utána nyugodtan indultunk a hátralévő út megtételére.Miért mentünk autóval? Mert nem voltunk időhöz kötve és 5 személyre gazdaságosabb. Mint az esetek többsége mutatja, minden kényelmi dolgot viszünk, ha már befér és nem kell venni.

Ez Benő 10. maratonja volt 5 év alatt.

9.2019.04.07. Pozsony 

8.2018.10.14. Zágráb

7.2018.04.08. Róma

6.2018.02.25. Málta

5.2017.10.29. Ljubjana

4.2017.05.07. Prága

3.2016.10.16. Amszterdam

2.2015.04.12. Bécs

1.2014.10.11. Budapest

Idén még tervben van pár, a következő: Luxemburg. Már készülünk... Addig is pár kép a családi nyaralásról:

 Szponzorációs megkereséseket e-mailben várunk. 

Egyszer mikor a fejünkbe vettük, hogy autóval megyünk Párizsba, nem is gondoltuk, hogy izgalmas lesz. Mert hát, elmész aztán ott vagy. Eddig így volt, de itt??? Már egy ideje jöttünk befele a városba, az autósok tömege csak egyre nőtt, de a belső kerületek csak nem akartak előbukkanni. Persze, hiszen annyian laknak itt és a vonzáskörzetében, mint Magyarország teljes lakossága. Mindenhol sorok, és türelmetlen autósok hada. Na nem, mint otthon, sokkal hatványozottabban. Itt senki sem finomkodik, megy aztán kész, se felfestés, se jelzés sok helyen, első 5 perc után masszív pánik, hogy mi lesz itt még beljebb? Benő hamar felvette a ritmust, így sikeresen megérkeztünk az expóhoz, ahol a rajtszámát fel tudta venni, mi pedig stresszlevezetésként belevetettük magunkat rengeteg kiállító portékájának  kóstolásába és nézegetésébe.

Párizsban szeretnél megállni a házad előtt? Örülj, ha a szomszéd utcában találsz helyet, úgy a 10. kör után... Ha bamba vagy esetleg keresel valamit a szűk kis utcákon azonnal ledudálnak.Ezek után nem fogok panaszkodni a Várkerületre az tuti, bár a belvárosba előszeretettel megyek inkább biciklivel vagy gyalog, otthon nincs távolság.

A maraton napján Benő egyedül indult a rajthoz, ahol Fecó barátjával készült futni. Ez Rómában nem jött össze a gyomorrontás miatt, itt viszont végig együtt tudtak maradni és behúzták egymást a célba. Egy hét kevés a teljes regenerálódáshoz, nem futottak nagyon gyorsan. Rengeteg futó és szurkoló gyűlt össze, így szinte lehetetlen volt mozogni. Ha valaki a párizsi maratonon tervezi élete legjobbját futni, ne tegye. Egyszerűen nem lesz rá lehetősége, kivéve ha az első helyről rajtol. Viszont kárpótló a rengeteg szurkoló és mutatványos, utcazenész, kifejezetten tolonganak, hogy láthassák és szórakoztathassák a maratonistákat.

Milyen volt Benő futása? Korán indult és nagyon korán érkezett a reggeli hidegben, így sokat kellett várnia a rajtig. Miután találkoztak Fecóval pár kötelező kép után a rajtzónához mentek a Champs-Élysées-én. Annyira hideg volt, hogy egy földön talált pulóvert is magára húzott indulásig. Gördülő rajttal indultak, ami azt jelenti, hogy kerekesszékkel 8:06-ko,r az elit 8:09-kor indult és zónánként egymás után engedték őket, Benőék 9:30-kor indultak. és 4 óra 34 perc 58 másodperc alatt teljesítették ezt a Maratont. Mindketten pulzus alapon edzettek és ezen a versenyen Benő a Fecó pulzusához igazította a futását 30 kilométerig, onnan igyekeztek kicsit meghúzni. A frissítőpontok kellő távolságban voltak, hiányzott az izotóniás ital nekik és nem volt narancs így banánnal frissítettek és mézes sütit ettek közben. 25 kilométer után 5 kilométerenként magnéziumot evett,mert érezte kicsit, hogy a combja fárad. A szurkolók sok helyen elfoglalták a helyet a futóktól, néhol nagyon közel mentek és ezzel feltartották őket. 

Míg a fiúk futottak, Petra, Jázmin, Zita és én a Diadalívnél kezdtünk a sétába, ahol azonnal megtámadtuk a kihelyezett mobil wc-ket. Egyszerűen muszáj megosztanom ezt az élményt, kellemes meglepetésünkre tisztaság és öko wc fogadott minket, fűrészporral. Egyszerűen le a kalappal a szervezők előtt, hogy kitették, és egyfolytában takarították, ahogy kijöttünk, mentek törölni. Ezt be lehetne otthon is vezetni, hiszen a szükség nagy úr. Champs-Élysées-en sétáltunk, nézegettük a kirakatokat és élveztük a napsütést a hideg ellenére. Kinéztünk egy pontot ahol kiállhatunk szurkolni a fiúknak és a mobil applikáción követtük  őket, így pontosan 5 perccel előttük megkerestük a legjobb helyet és vártunk, annyian voltak a futók, hogy majdnem lemaradtunk róluk. Ezután a cél felé vettük az irányt, ahol rémisztően sokan voltak. Itt képtelenségnek tűnt, hogy 2-300 méterrel a beérkezés  előtt várjuk őket és amint befutnak menjünk egymással szembe, nem találtuk volna meg egymást. Így beálltunk a kiengedőkapuhoz és vártunk.

A verseny után a szállásunkra jöttünk frissülni és ebédelni,mert annyi tésztát főztem pénteken, hogy Benőnek legyen energiája,hogy két napig ettük öten. Természetesen a fél konyhát hoztuk, Zita krumplit is pakolt, ha úgy alakul egy kis paprikás krumplit össze tudjunk dobni gyorsan. Kis pihenő után elsétáltunk az Eiffel-toronyhoz, ami a szállásunktól nem messze található. Párizs2 szabadidős beszámoló a következő részben. 

Végre elérkezett az idei futószezon első versenye. Nagyon vártam, hogy elkezdődjenek a futások, hiszen lehet menni utazgatni, frissülni, kikapcsolódni és várost járni. Igaz ez a maraton nagyon rövidre sikerült, és majdnem még rövidebbre, köszönhetően, hogy Benő  a jövő hétre foglalt szobát. Mikor ez kiderült, első gondolatom és a második is az volt, hogy akkor haza megyünk. Így Petra megtanult pár csúnya szót, bízom benne, hogy az óvodában nem fog ezzel büszkélkedni...  

Miután felvette Benő a rajtszámot, kicsit sétáltunk a Duna-parton kellően lehiggadtam és vissza mentünk a szállásunkat aznapra is lefoglalni. Szerencsénkre pont szabad volt még egy szoba. Pozsonyra semmi különlegessel nem készültem, így csak a maraton volt fókuszban. Enni se ettünk sehol, mert Zita megebédeltetett minket otthon, vacsorára meg szendvicseket csomagoltam, a reggeli meg alap, hogy viszem. Reggel kényelmesen elindítottuk Benőt, várva a napsütés csavarogni indultunk.

Hogy érezte magát a versenyen? Két kört kellett megtenni, így jött ki a táv.  Egészen egyenes szakaszokból állt a verseny, kivéve az egyik hídnál, ott kisebb domb fogta meg. De még így is nagyon szépen tartotta a tempót, végig a megadott pulzustartományon belül. 35 kilométer után szerette volna jobban meghúzni, de érezte, hogy nem menne, így az utolsó 500 méteren sikerült hajráznia. Sok frissítőpontot raktak a szervezők, mindenhol tudott frissíteni, bár csak vizet szokott inni meg narancsot rágni, magnéziumot enni. Az eredménye eddigi legjobb ideje: 3óra 49perc.

Ma mindene fáj, úgy megy,mint egy robot,de gyorsan helyre kell jönnie,mert hétvégén PÁRIZS maraton.