Több, mint egy év távlatából elég nehéz visszaemlékezni mindenre, így ez a poszt inkább emlékként szolgál, nem pedig sport-élmény beszámoló. Az viszont biztos, hogy az ország csodálatos és magával ragadott minket. Benő  5. maratonjára szívesen gondolok vissza, hiszen ide négyen érkeztünk, Jázmin is velünk volt. Erre a versenyre megelégeltem Petra állandó szaladgálását és ezáltal félelmet, hogy eltűnhet, beszereztünk egy gyerekpórázt. Kb 10 percig tudtam használni, aztán azt tűnt fel, hogy túl laza... Persze,mert leszedte a kezéről. Ennyit a biztonságról, maradt a kézfogás, hiszti, ne fogd a kezeeeem, de fogom műsor. Hurrá.

Míg Benő az utcákat szelte, mi a lányokkal a közeli Tivoli parkba indultunk sétálni a szép, de hideg őszi időben. Színes levelek, napsütés, még két vidám gyerkőccel csodás időnk volt, de nem akartam, hogy megfázzanak, így a park kávéházát is meglátogattuk. Ami életem egyik legjobb döntésének bizonyult, különleges élményben lehetett részünk, élő zongoraszó mellett fogyasztották habos kakaójukat és én a kávémat. Ezután egy játszóteret ejtettünk útba egy kis mozgás erejéig, majd elindultunk vissza a célhoz, hogy apát lássuk befutni. Petra közben elálmosodott, így jött a hátamra aludni, így könnyen tudtunk tovább haladni. Kiválasztottunk egy a célhoz közeli padot, ahol én az édes terhemmel pihenhettem és szerencsénkre pont egy kivetítőn is láthattuk a befutókat, így biztos voltam benne, hogy semmiről nem maradunk le. 

 

• 
• 
• 
• 
• 

Benőt 4 órás időre vártuk, és az órája 4.00 alatt mért, a hivatalos pedig 4:02 amit jó eredménynek könyveltünk el. Nagyon olcsó és jól megszervezett versenynek lehettünk részesei, a rajcsomagban és a célba futáskor is kapott technikai felsőt, amiket még mindig szívesen hord. 

A befutás után a szállásunkra mentünk  pihenni és kikapcsolódni, a környéken még sétáltunk kicsit, aztán felkészültünk az újabb kalandokra. Másnap indultunk tovább a világ második legnagyobb cseppkőbarlangja várt ránk, a Postojna Cave ami a vak gőte élőhelye. A barlangba kisvasúttal viszik be az embereket, amiről azt gondoltam, hogy csak marketing fogás, kicsit utaztatják az embereket, de nem. Konkrétan nagyon sokat mentünk lefele és befele a hegy gyomrába, ráadásul elég gyorsan. Mikor kiszállhattunk, csodás látvány tárult elénk, hatalmas cseppkövek mindenhol. Én Aggteleken nem jártam még, nincs összehasonlítási alapom, de ezt mindenkinek látnia kellene. Innen indultunk tovább Bled irányába. Ahol a csodás tó és némi pihenés várt ránk. A tó partján sült gesztenyét ettünk, sétáltunk és én életemben nem láttam ilyen szépet. A hangulata az egész miliője fantasztikus volt. Egyetlen dolgot sajnáltam csak, édesanyámnak megígértem, ha meggyógyul elhozom ide. De erre már nem kerülhetett sor. Mikor felmásztunk a hegyre és a kilátást csodáltuk Bled-szigetére, talán kicsit ő is velünk volt.

• 
• 
• 
• 
• 

Utolsó állomásunkat ezen a "nyaraláson" egy wellness hotelben töltöttük a Julia-Alpok szlovén oldalának szélén. Itt igazán pihenhettünk a magunk módján, hiszen természetesen túrázni mentünk a nemzeti parkba. De csak egy kicsit, hogy a pancsolás se maradjon ki.

A Cseppkőbarlangot, Bled környékét, a Triglav nemzeti parkot én orvosi rendelvényre évente felírnám. Mindenkinek bátran ajánlom, ha teheti menjen el egy-egy hosszú hétvégére Szlovénia gyöngyszemeit megcsodálni.

Ez a városlátogatás volt az, amire semmit se készültünk. Mégis kellemesen sikerült  rövid ott létünnk. 

Benő konkrétan nem is velünk akart menni, csak a blogra hivatkozva engedett nekem és lefoglalt egy kis garzont egy éjszakára. Az indulást se kapkodtuk el, reggel még gyorsan elugrottam rudazni, aztán bevásároltam az útra. Benő pedig futott 20 percet az edzésterve szerint. Petra alvásidejét a kocsiban terveztük, hiszen Zágráb jó esetben is maximum 3,5-4 óra tőlünk. Csak a versenyre koncentráltunk, semmi előtte-utána csavargás. Aztán mégis mindenre tudtunk egy kis időt szakítani.

A zökkenőmentes megérkezésünk után elfoglaltuk a szállást, ami megmondom őszintén, nagyon szép, modern, kényelmes és praktikus volt, a rajt színhelyétől 3 perc sétára, konkrétan mindennek a közepén. Nem néztem mit foglalt Benő, de egész belejött :P Első utunk a rajtszámért vezetett, ahol a büszke rajtszám tulajdonos már kissé felszabadultabban sétált tovább velünk a várost felfedezni. Térkép nélkül indultunk a szép, messziről kimagasló templomtorony felé, amiről semmit se tudtunk. A Mária mennybemenetele -székesegyházhoz csöppentünk, ahol rengeteg ember sétált, csodálta az impozáns építményt. Természetesen bementünk megnézni , izgultam Petrus hogyan fog viselkedni, de aránylag csendben volt. Meglepődve vettem észre, hogy a templom közepén van az oltár és mögötte rengeteg ember állt sorba, miközben ment a mise amit a tv közvetített. Számomra  ez furcsa , hiszen itthon azt szokhattam meg, hogy a templomban csend van, itt meg nagy volt a jövés-menés, ami a hátul lévő Boldog Alojzie Stepianac bíboros sírja miatt volt. Elsőre azt gondoltuk, hogy pápa, de itthon utána olvastunk.

Utunkat folytatva egy éttermet kerestünk, ahol gyorsan, finomat ehetünk. Ez mindig központi kérdés és most se apróztuk el. Ezernyi bár, étterem várja Zágráb lakosságát és a turistákat, szebbnél szebb helyek, kecsegtető ajánlatokkal. Megfáradva bóklásztunk, hogy melyik legyen, hova üljünk, mikor megpillantottam az Umami  cégérét, az ablakában kiváló tripadvisor logóval, ennél több nem is kellett, gyorsan be is ültünk vacsorázni. És másnap ebédre is visszalátogattunk. 

Igyekeztünk vissza a szállásunkra, hogy másnap frissen, kipihenten tudjon Benő rajtolni. Ami 10 órára volt kiírva, így nem kellett kapkodni reggel sem.

Kényelmesen elkészültünk, összepakoltunk a kocsiba, ami nekem volt könnyebbség, hiszen, ha Petrust altatni akarom, vagy bármi van, ott tudunk lenni 5-10 perc alatt az autónál. Benőt a rajhoz kísértük, nem volt sok résztvevő, így megvártuk, míg elfut mellettünk és elindultunk felfedezni a várost.

Ezalatt a rövid várakozás alatt semmi extrával nem készültem, annyit tudtam, hogy séta, evés, ivás és játszótér pont belefér az időnkbe és kellemes idő volt, így nyugodtan csavaroghattunk. Utunk a felsővárosba vezetett egy hosszú lépcsősoron és nem fogaskerekűn mentünk. Mikor felértünk, gyönyörű látvány tárult elénk a szél pedig csodás dallamokat fújt felénk. Odébb sétálva láttuk meg az idős zenész párt , akik a napom fénypontjai voltak, hangulatos, meseszerű dallamaikkal és kedvességükkel. Petrus szívbaj nélkül ült közéjük fotózkodni. Megnéztük a helyi Szent Márk teret és templomot, találtunk egy kis játszóteret és utána visszasétáltunk a Jelacic tér felé. Utunkat lovasok és katonák felvonulása szakította meg, mint érdekes látványosság, aztán sült kukoricát és gesztenyét csemegéztünk, elmentünk a helyi piacra fügét és szőlőt venni és elhelyezkedünk a cél környékén, vártuk, hogy apa befusson. Annyira vártuk, hogy egy pillanat alatt futott el előttünk, szinte lemaradtunk róla, csak a hátát tudtam fotózni. 

• 
• 

Hogy érezte Benő magát a verseny előtt? Felkészülve vágott neki.

Mit sikerült ezen a maratonon elérni? Benő 4 óra 9 perc alatt futotta le, eddigi második legjobb eredménye, így nem sok készüléssel. Viszont! Most történt valami, az Ironman után elment állapotfelmérésre és írtak neki edzéstervet az adottságai alapján. Majdnem elájultam, mikor elmondta mennyiért, de azt kell mondjam, ha ilyen lelkesen be fogja tartani amit mondanak, javulni fog az eredménye látványosan a jövő szezonra. Amiben változtatott, az volt, hogy nem a tempóját nézte és ez alapján futott vagy akart gyorsabban futni, ami stresszeli, hanem  pulzus alapján futott végig. Hangyányit magasabb tartományban, mint javasolták, de nem is Benő lenne, ha minden stimmelt volna. :P Elmondása szerint nem volt holtpont 35 kilométernél. Simán ment 38-ig, mikor azt gondolta meg kellene húzni( a végére engedélyt kapott) ,de 4 kilométer még hosszú, így kicsit később adott bele mindent. Séta nélkül, egyenletesen érkezett a célba. Frissített is, ami meglepett,megint... Hihetetlen, hogy az ember lánya hiába tépi a száját ingyen, de ha fizet az ember érte, mindjárt minden be van tartva... Valaki árulja el a titkot . :) Szóval maximális megelégedésemre, vizet ivott végig, cipelte magával a frissítőpontok között és narancsot evett, semmi mást. Rágózott, szerinte termeli a nyálát a mentol miatt. És vitte magával az előtte meglepetésből neki vásárolt magnéziumot, amit csak ki kell bontani, granulátum és meg tudja inni, ha szükséges. Ez is meglepett., azt mondja megnyugvás,hogy van nála valami, ha esetleg segítség kell.10 kilométerig nem volt kedve futni(jellemző) és ekkor állt be a pulzusa, innen kezdte el élvezni.Egy futó beszélgetni akart vele, de nem volt közös nyelv, így kb 4 kilométeren keresztül együtt futottak. Zenére futott, Offspringet és Clawfingert hallgatott, amik vitték előre, segítettek a futásban, sokszor oda is kellett figyelnie, hogy ne fusson gyorsabban.

Szép, eredményes szezont zártunk, büszke vagyok rá, hogy munka és család mellett kitart az elhatározása mellett.

Télen kevesebb verseny várható, inkább szépen felkészülünk, edzünk. Ki-ki a tervei szerint, tavasszal viszont biztos, hogy ott leszünk Luxemburgban, Párizsban és Pozsonyban. Ennyit a tervezetről, aztán úgyis megírom, merre járunk.

 

Sokan, kik ismernek, vagy már olvasták bejegyzéseimet, tudják, hogy nem telik el utazás izgalmak nélkül. Ez most se alakult másképp. Benő felkészült? Szokásos nem eléggé lehetne a válaszom. Autónk rendben? Na, most ez adott egy kis fejfájást indulásra készülvén. Verseny előtt két héttel megállt az egyik, majd a másik is azt gondolta pár nappal az indulás előtt, hogy megáll. Csak úgy, menet közben, mi meg tologassuk. Aha...persze. Indulás előtti nap kaptuk az információt, hogy Benő cége kölcsön ad egy kis buszt, így megúsztuk, hogy Zita mama Micrájával menjünk.(Bocs) A Családi nyaralásunk amúgy is 10 fősre volt tervezve, amiből végül  7-en vágtunk neki az útnak,  egy autóval, kényelmesen. Benő keresztapukája is benevezett a versenyre, róla azt lehet tudni, hogy mindig sportolt, 59 éves és neki is az első ironman távja volt.

Utunk első  nagyobb pihenője Szlovénia csodás fővárosára, Ljubjanára esett. Tavaly már jártunk itt, hiszen az 5. Maratoni érmét sikerült begyűjtenie Benőnek ebben a városban. Akkor a vár és a Sárkányos híd kimaradt, így népes családunkkal most ezeket néztük meg. Sétálgattunk, piacon jártunk és kilószámra ettük a fügét.

• 
• 
• 
• 

Szállásunkat kifejezetten úgy választotta Benő, hogy nagy udvar legyen, játékokkal, Petrus tudjon szaladgálni. Pénteken fantasztikusan szép időnek néztünk elébe, így strandon jártunk, méghozzá Portorozban a kék zászlós Meduzán, szerencsére közel volt hozzánk. 

 A szombati nap már Benő és Lacika versenyre készülésével telt, elkísértük őket rajtszámot felvenni, majd később a bicikliket a depóba tenni. Sok szép, különleges és leginkább drága biciklit lehetett látni.

Vasárnap reggel 6-kor indultunk a 8 órás rajthoz. Benő szeret időbe ott lenni mindenhol, a versenyek  napján igyekszem ezt tiszteletben tartani és a legkevésbé sem akadályozni. Ez az ő napja, a többin úgyis lazább minden. A rajthoz kísértük versenyzőinket, ahol a  kiváló hangulatról zene gondoskodott. A szervezés tökéletes volt,minden a helyén, kedvesen segítettek, ha kérdeztünk. Benőnek segítettek öltözni a depóban. A vízből kijőve azonnal biciklire pattantak a résztvevők és olyan jó helyet találtunk, hogy sok mindent tudtunk nézni. Annyira, hogy konkrétan Benő úgy ment el mellettünk, hogy már csak a hátát láttuk. Ez van, lemaradtunk(megint) (Máltán a célba érkezés maradt le, hiába, szép volt a város) Miközben Lacikát vártuk megtudtam, hogy egy applikáción keresztül tudjuk a versenyzőket követni, térképen és ki is írtak mindent, mikor, hova, mire várható. Ez nagy segítség volt nekem, mikor a délelőtti városnézés-sütizés-sétából visszatérve az autóhoz Petrust altattam. Megnyugodva láttam, ha fel kel még látjuk pont apát befutni. Így is lett. Célba érkezésük mindenkinek hatalmas megkönnyebbülés volt. Gyors visszatöltés(pizza,fagyi) után a szállásra indultunk pihenni.

• 
• 
• 

Hétfőn nagyon szeles és hűvös időre ébredtünk, de nem akadályozott meg minket, hogy végre megnézzük Pirant. Egy parkolóban tettük le az autót,mert a belvárosban nem lehet autóval közlekedni. Egy kisbusz viszi a turistákat a Fő térre. Mikor leszálltunk olyan nagy szél fújt, hogy lefújta Zoli nagyapó sapkáját a fejéről, ami a tengerben kötött ki. Sikerült egy bottal kiszedni a becses sapit és indultunk várost nézni a süvítő szélben. Élvezhetetlen volt, így elég rövidre sikeredett az ott létünk. Amit láttunk nagyon szép volt, kedves kis tengerparti város, nyugodt, barátságos emberekkel. Ez mondjuk egész Szlovéniára igaz, szerintem. Buszra szálltunk, majd rövid ebéd és séta után elindultunk az autóhoz, mikor kiderült, hogy a sapka a buszon maradt. Így attól örökre búcsút vettünk. Ahogy búcsút vettünk az országtól is, mert igaz délután még sétáltunk egyet Portorozban, de másnap indultunk haza. A hideg, napsütéses ősz pedig hazakísért minket

• 
• 

Jön: Október 14.  Zágráb maraton.