Állandóan benne van a mehetnék a lábaimban, így kapóra jött, hogy Jázmin végre nálunk töltött a szünideje alatt 2 hetet. Így történt, hogy most edzés helyett a pihenésé volt a főszerep. Benőt kértem meg, hogy foglaljon szállást. Elvileg a Vadása-tó környékét néztük ki, de bármikor szívesen megyek a Balaton-felvidékre, ráadásul mikor utoljára csavarogtunk, Zánkán megismerkedtem egy Köveskálon panziót üzemeltető hölggyel és beugrott, hogy még a Szigetközben se jártunk.  Mikor végeztem a munkával, és jöttek értem, akkor tudtam meg, hogy hol is fogunk kikötni. Mivel semmit nem tudtam a környékről, a szállásadó hölgy furán nézett rám, mikor megkérdeztem, merre találjuk az éttermet. Itt? Kérdezte. Ez egy zsákfalu, összesen 61 fő lakik Csödén.-volt a válasz. Na akkor én néztem furán.

A szállásunkon minden meg volt a tökéletes pihenéshez, Jázminnak és Petrusnak nagy zöld terület, játszótér és 11 szabad tartású ló, nekem medence és szerencsére szombaton napos idő volt, így sikerült egy nagyot strandolni, napozni és pihenni, míg Petrus délután szunyókált, még nyújtani is tudtam a szabad levegőn. Utána pedig megnéztük a Vadása-tavat, amit körbe sétáltunk aztán a Borostyán-tavat. Szerintünk a Borostyán sokkal szebb és nagyobb is, amit nem is tudtunk, hogy van, eddig. 

A vendéglátás nagyon kedves volt mindenhol, de normálisat enni, ami nem valami rántott cucc, vagy lángos, egyéb szokványos strand  kaja, nagy kihívás volt. Szomorúan vettem tudomásul, hogy szinte lehetetlen küldetés. Vagy viszed magaddal, vagy így jártál. Első este egy önkiszolgáló étteremre esett a választás, Benőnek kedvezve és a gyerekeknek. Egyetlen oka van, hogy miért nem szeretem: nem tudja az ember megállni, hogy ne egye tele magát teljesen. Ráadásul itt is a rántott ételek voltak többségben. Második nap egy minimálisra csökkentett étlappal rendelkező helyen ettünk a Borostyán-tónál, ahol ahhoz se vették a fáradtságot, hogy a szezonra magyar étlapot nyomtassanak. Biztos a határ közelsége miatt,. Szerencsére ennyit tudunk németül, így nem kellett a pincér segítségét kérni. De ez milyen már Magyarországon??? Érdekes mód azt gondolná az ember, görög saláta mindenhol van, majd eszek azt. Na itt az se volt... És végül eljött az én gasztronómiai ünnepnapom, vasárnap. A Pajta étteremben ebédeltünk, hazaindulás előtt, ami fantasztikus kulináris élményt adott nekem. Megérte minden pillanata, még az is, hogy Petrus bizony már nem bírt teljesen magával. Elfárad a pityerszeri skanzenben.

Benő ma sikeresen leúszta a triatlon távot  és futott hozzá 10km-t, aztán elment dolgozni. Már kezdtem aggódni, hogy hanyagolja az edzéseit ,de hát beszélhet neki az ember lánya... Viszont most hétvégén együtt futunk majd az éjszakai futáson. Igaz mindegyikünk más távot.

Június hónapjában se tétlenkedünk, ráadásul most egy családi rendezvényen sikerült hétvégén részt venni. Nagyon vártam, mert vittük Petrust is és szerettem volna, ha ő is jól érzi magát, együtt leszünk és valami új dolgot ismerhet meg. Láthatja, hogy kikkel szoktunk edzeni-mikor apa és anya "tornázni" megy-, láthatja, hogy emberek közösen érzik jól magukat. Fontosnak tartom, hogy lássa mit/miket csinálunk, így később talán ő is szívesen fog mozogni, akár szervezetten vagy egyénileg. Igaz mozgásban neki most sincs gond, tesz róla, hogy mi fáradjunk el.

Délelőtt  érkeztünk meg a verseny színhelyére, gyermekünk rögtön kiszúrta az ugrálóvárat, innen borítékoltam magamnak a programom... Természetesen élvezem az együtt töltött perceket, igyekszem is bensőséges vagy épp a gyerek számára szórakoztató programokat csinálni, de azért én is a csapat tagja akartam most lenni. Az első rajt 10 órakor indult, ahol rögtön kezdhetett is a csapat, mi Petrussal a mólón szurkoltunk nekik kiabálva, amit nagyon élvezett, főleg, hogy utána a beígért ugrálózás várta. Ezek után akadt két segítőm, akik lelkesen vigyázták Petrus minden lépését és mama is megjött, így elmentek homokozni és strandolni, én is mehettem fotózni majd később evezni.

A fele futam lement, mikor lehetőséget kaptam evezni. Kezdtem izgulni, milyen is lesz. Már rég elfelejtettem, amit az első alkalommal tanultam. A csónakba való beszállás is izgalmas egy nem túl gyakorlott ember számára, billeg jobbra balra, én meg pánikoltam, mikor fordulunk bele a vízbe. Biztos nem könnyű, ezt össze hozni, de azért na...Jobb félni,mint megijedni. A bemelegítő evezés után irány a rajt, majd a 200 méter evezés, szinkronban, egy csapatként, szinte egy emberként húzni felettébb idegőrlő mutatvány. Igazából nem is tudom egy ilyen futam hány percig tarthat, de azt éreztem, hogy a fele táv megtétele után kiment az erő a kezemből és a félelem vette át a helyét, hogy ha nem bírom, mi lesz. Utólag azt gondolom, talán mindegyikünk hasonlóakat érzett. Elöl ültek az erős húzó emberek és a kormányos azt mondta, ha elfáradunk se baj, csak ne lapátoljunk akkor összevissza, mert az elöl lévő húzó emberek be fogják vinni a hajót, aki elfáradt inkább csak kicsit óvatosan legyezze a vizet. Tudom nem szakszerű a leírás, ezt nézzétek el. Talán jövőre többet is megtudok  majd.

Let's move team csapatunknak ez a harmadik sárkányhajós szereplése volt Sikerült az 5-6 helyezést elérni,ami szerintem nagyon jó eredmény, ahhoz képest, hogy nem ezt a sportot űzzük, évente egyszer egy alkalommal van lehetőség kipróbálni magunkat. Az erő meg volt, kis gyakorlással, összehangolódással lenne jobb esélyünk is. Viszont kikapcsolódásnak, közös élménynek fantasztikus volt, ismét. 

Vasárnap pedig egy nagyot kirándultunk. A fő célnak a Káptalantótinál található Liliomkert öko és biopiacot választottam.Nézelődtünk, rengeteget kóstolgattunk mindenféle finom dolgot, langallót,sajtot, friss finom málnát, rétest, naspolya és menta szörpöt ittunk. Petrus körhintázott,mi élveztük a piac hangulatát, a zenészeket és a színészek előadását. Benőt ritkán hallom jóízűen nevetni, most ismét sikerült. Alvás idő közeledtével a zánkai strand mellett döntöttem és Petrust sikerült egy nagy fűzfa alatt elaltatni. Kevesen voltak a strandon, így a büféből és a partról is ráláttunk az alvó csemeténkre, mi pedig kicsit kikapcsoltunk. Egészen kicsit, mert jött egy vihar...  A gyereket szinte a pléddel együtt tettük a kocsiba, futott mindenki ki merre látott. Pedig ez csak a kezdet volt, szerettem volna Dörgicsén megállni a levendulásnál, de ott annyira esett,hogy el kellett engednem a témát. Helyette viszont új esélyt kaptam, lett időnk egy kényelmes vacsorára, mielőtt haza indulunk. Így esett a választás a Reziben található Csikós csárádra. A muzsikus cigányok elhúzták Petrus nótáját és a legfinomabb somlóit ettem itt.

Van egy sport közösségünk az edzőtársakkal a Sportoljma oldalon ahol meghirdették a kihívás napja alkalmából a kihívás hónapját. A kihívás napja 1982-ben indult el, két kanadai város vezetői elhatározták,hogy egésznapos verseny keretében döntik el, melyik város a sportosabb. Ez a nap 1991 óta kerül megrendezésre hazánkban. Első élményem, amikor még azt se tudtam mi ez pontosan, mikor általános iskolában kivittek minket a Deák térre és ott mindenféle ügyességi játékokat lehetett kipróbálni,például a hordó gurítás, mókás volt, főleg, hogy aznap nem kellett tanulni. Igen, a lényeg megmaradt. 

Ez a kihívás most másról szolt, szintén a játékosság a lényeg, az a csapat nyer, ahol az egyénekre lebontott sportolási idő a legnagyobb. Játszani szeretek, naná,hogy beneveztem és gyűjtöttem az embereket. Ami nem volt egyszerű, annak ellenére,hogy a sport szeretete és az edzőnk összefog minket, sokat kellett könyörögni és mondani,mondani,mondani,hogy jöjjenek és írják az eredményeiket. Hiszen a tét nem kevesebb, mint százezer forint. Nagyon jól jártam a tagjainkkal, akikről elárulhatom,hogy a legfiatalabb és a legidősebb volt a legkitartóbb és a legszorgalmasabb. Nyilván,ha elmegy az ember túrázni az nem 2 perc...

Nagyon egyszerű feladatot kaptunk, egy excel táblázatba kellett felvinni a sporttal töltött időnket, és egy nap se maradhatott sport nélkül. Ami a mi csapatunk esetében eléggé teljesíthetőnek tűnt, hiszen sokan jöttünk össze és mindannyian sokat mozgunk. Benő volt,hogy eltekert a munkahelyére 60 kilométert és még futott hozzá egy kicsit, mondjuk amúgy is készül a 70.3 triatlonra...

Izgultam nagyon, hogy vajon hogyan álljuk meg a helyünket, de egyszer csak jött az e-mail, hogy másodikok lettünk. Ami fantasztikus szerintem. Örülök,hogy ráleltem a lehetőségre és lettek tárasaim ebbe a játékba,mert játszani jó, edzeni szintén. 

Nyári tervek update: lesz egy éjszakai futás június 28-án, tervezzük,hogy megyünk. Addig pedig szépen edzegetünk tovább.