Június hónapjában se tétlenkedünk, ráadásul most egy családi rendezvényen sikerült hétvégén részt venni. Nagyon vártam, mert vittük Petrust is és szerettem volna, ha ő is jól érzi magát, együtt leszünk és valami új dolgot ismerhet meg. Láthatja, hogy kikkel szoktunk edzeni-mikor apa és anya "tornázni" megy-, láthatja, hogy emberek közösen érzik jól magukat. Fontosnak tartom, hogy lássa mit/miket csinálunk, így később talán ő is szívesen fog mozogni, akár szervezetten vagy egyénileg. Igaz mozgásban neki most sincs gond, tesz róla, hogy mi fáradjunk el.

Délelőtt  érkeztünk meg a verseny színhelyére, gyermekünk rögtön kiszúrta az ugrálóvárat, innen borítékoltam magamnak a programom... Természetesen élvezem az együtt töltött perceket, igyekszem is bensőséges vagy épp a gyerek számára szórakoztató programokat csinálni, de azért én is a csapat tagja akartam most lenni. Az első rajt 10 órakor indult, ahol rögtön kezdhetett is a csapat, mi Petrussal a mólón szurkoltunk nekik kiabálva, amit nagyon élvezett, főleg, hogy utána a beígért ugrálózás várta. Ezek után akadt két segítőm, akik lelkesen vigyázták Petrus minden lépését és mama is megjött, így elmentek homokozni és strandolni, én is mehettem fotózni majd később evezni.

A fele futam lement, mikor lehetőséget kaptam evezni. Kezdtem izgulni, milyen is lesz. Már rég elfelejtettem, amit az első alkalommal tanultam. A csónakba való beszállás is izgalmas egy nem túl gyakorlott ember számára, billeg jobbra balra, én meg pánikoltam, mikor fordulunk bele a vízbe. Biztos nem könnyű, ezt össze hozni, de azért na...Jobb félni,mint megijedni. A bemelegítő evezés után irány a rajt, majd a 200 méter evezés, szinkronban, egy csapatként, szinte egy emberként húzni felettébb idegőrlő mutatvány. Igazából nem is tudom egy ilyen futam hány percig tarthat, de azt éreztem, hogy a fele táv megtétele után kiment az erő a kezemből és a félelem vette át a helyét, hogy ha nem bírom, mi lesz. Utólag azt gondolom, talán mindegyikünk hasonlóakat érzett. Elöl ültek az erős húzó emberek és a kormányos azt mondta, ha elfáradunk se baj, csak ne lapátoljunk akkor összevissza, mert az elöl lévő húzó emberek be fogják vinni a hajót, aki elfáradt inkább csak kicsit óvatosan legyezze a vizet. Tudom nem szakszerű a leírás, ezt nézzétek el. Talán jövőre többet is megtudok  majd.

Let's move team csapatunknak ez a harmadik sárkányhajós szereplése volt Sikerült az 5-6 helyezést elérni,ami szerintem nagyon jó eredmény, ahhoz képest, hogy nem ezt a sportot űzzük, évente egyszer egy alkalommal van lehetőség kipróbálni magunkat. Az erő meg volt, kis gyakorlással, összehangolódással lenne jobb esélyünk is. Viszont kikapcsolódásnak, közös élménynek fantasztikus volt, ismét. 

Vasárnap pedig egy nagyot kirándultunk. A fő célnak a Káptalantótinál található Liliomkert öko és biopiacot választottam.Nézelődtünk, rengeteget kóstolgattunk mindenféle finom dolgot, langallót,sajtot, friss finom málnát, rétest, naspolya és menta szörpöt ittunk. Petrus körhintázott,mi élveztük a piac hangulatát, a zenészeket és a színészek előadását. Benőt ritkán hallom jóízűen nevetni, most ismét sikerült. Alvás idő közeledtével a zánkai strand mellett döntöttem és Petrust sikerült egy nagy fűzfa alatt elaltatni. Kevesen voltak a strandon, így a büféből és a partról is ráláttunk az alvó csemeténkre, mi pedig kicsit kikapcsoltunk. Egészen kicsit, mert jött egy vihar...  A gyereket szinte a pléddel együtt tettük a kocsiba, futott mindenki ki merre látott. Pedig ez csak a kezdet volt, szerettem volna Dörgicsén megállni a levendulásnál, de ott annyira esett,hogy el kellett engednem a témát. Helyette viszont új esélyt kaptam, lett időnk egy kényelmes vacsorára, mielőtt haza indulunk. Így esett a választás a Reziben található Csikós csárádra. A muzsikus cigányok elhúzták Petrus nótáját és a legfinomabb somlóit ettem itt.