A versenyzést most én folytattam,Benő pedig gyerek megőrzőt nyitott,ugyanis 4 gyerekünk volt szombaton. Húgom dolgozott, így az unokatesók is velünk voltak. A tavaszi futásaimmal meg voltam elégedve,így mikor hallottam,hogy lesz egy terepfutó verseny elérhető távval a számomra, gondoltam benevezek. Ez volt idén az első 10 kilométerem. Kellemes terep, jó útvonal,szuperül jelölt pálya. Pár edzőtárssal sikerült össze futni és együtt rajtolni az első helyről. Eddig sose tudtam onnan,de most nem voltunk sokan. Az edzőtársaim sokkal gyorsabbak, így kb 50 méterig tudtam velük a tempót tartani, aztán szépen lassultam,mert a rajt után rögtön domb volt. Ki is vette az erőt belőlem,a saját tempómmal meg voltam elégedve,de közbe mindenki lehagyott. Utolsóként, de boldogan értem célba. Nekem annyi számít, hogy meg tudtam csinálni. 7,07 átlaggal 1óra 8perc alatt értem be. Sima úton kicsit gyorsabb lettem volna, és a terv, hogy 6 perces átlagom legyen 10 kilométeren.

Délután pedig kellemesen lelazíthattam az izmaimat, ugyanis a Pannonia hotel tetején egy csodás kilátású, fantasztikus hangulatú, exkluzív jóga órán tudtam részt venni Horváth Beatrix oktató szervezésében.Azért nem mondom,hogy a nap végére nem fáradtam el, de az ott töltött minden perce élmény volt és ez  mindent felülírt. Természetesen a két esemény között kicsit lepihentem egy órára Petrussal,hogy azért bírjam valahogy.

Vasárnap pedig családi bringatúrán vettünk részt. Jázminos hétvégénk volt, így ő is jött és sikeresen teljesítette a távot. Ami Sopron-Fertőrákos-Balf-Sopron 27 km. Jázmin már egyszer körbe tekerte velünk a Velencei tavat, így tudtuk, bíztunk benne,hogy menni fog neki most is. Azt a pár emelkedőt elhallgattuk... De ügyesen megcsinálta, Petrus pedig apa mögött utazott és diktálta a tempót. A túrán lehet tombolát venni, a befolyt összegből a soproni kórház gyerekosztályát támogatják a szervezők. Helyi vállalkozások pedig rengeteg ajándékot ajánlanak fel, köztük bicikliket. Idén a 27. túra volt 27 biciklivel. Sajnos nem nyertünk. De közös programnak tökéletes, a szépséges Fertő táj látványa, pedig kárpótló.

A nyárra egyenlőre nincs versen terv, de ki tudja nálunk hogyan alakul. Szeptemberbe lesz Szlovéniában triatlon 70,3 Benő arra készül. Az biztos,hogy igyekszünk aktívan eltölteni a közös szabadidőnket.

Kényelmesre terveztük a napot,semmi rohanással,kivéve a Petrus utáni rohanást...Korán összepakoltunk,8-kor megreggeliztünk és el is indultunk a szállásról. Metróval mentünk az Angyalvárig, napsütéses reggeli Rómát látni icipicit belenézni a rómaiak hétköznapi reggelébe, kellemes séta alatt élvezetes volt. Nyugalmas délelőtt érkeztünk az Angyalvárhoz, ahol Petrus már nem volt közreműködő, nem is nagyon engedte magát fotózni, élvezte, hogy direkt elnéz más merre. Sikerült pár perces várakozással bejutni az erődbe és szépen körbe tudtuk sétálni, jobban mondva rohangálni Petrus tempójában. Az egész látogatásunk végig attól zengett:Petra várj meg,Petra ne rohanj,Petraaaaa ... az erőd tetejéről beláttuk az egész várost, úgy kb 1-1 percig...váltva... Mire végig értünk, Petrus végre elfáradt, ment Benő hátára és próbáltuk altatni, ami viszont lassan ment. Végig sétáltunk  az Angyal hídon és úgy döntöttünk, ha már Petrus elaludt, gyalog megyünk az Igazság szájához és élvezzük a nyugit,míg alszik, a part menti utat választottuk és közbe betértünk a Virágok terére is egy piacra, tovább élvezni a római életérzést. Utunkat folytatva egy nagyon jó fagyizóba botlottunk, mivel már jó volt a gyomrunk terv szerint meg kellett kóstolni. Közben elvesztettem a térképet és a telefonomon se működött a térkép, így sikeresen túlmentünk a templomon, vissza kellett sétálnunk. Tipikus mi vagyunk... De meglett, nagyon örültem, hogy ezt a helyet is sikerült látnom. Annyi bosszantott csupán, hogy amikor a Fun run után pihentünk Petrussal, kb a templom háta mögött voltunk, ott van a Cicus Maximus,de ugye ezt előre nem néztem meg a térképen... (Majd egyszer, ha sok időm lesz készülni egy utazásra. Valószínűleg soha)  

Az Igazság szájánál szerencsénkre nem voltak vészesen sokan, és  az olaszok gyerekszeretetének köszönhetően, kedves volt velünk az őr, tetszett neki Petrus kis neveletlen hercegnő stílusa. Dugdosta ő is a kezét, mindent utánoz amit lát a nagyoktól. 

Ennyi volt római látogatásunk,rövid,intenzív,gyönyörű,fárasztó,vidám. Megkerestük a Metrót, utána az autónkat és útnak indultunk .

A szállásunkra este érkeztünk meg, úgy ítéltem meg, nincs is olyan késő, irány a közeli étterem eszünk egy pizzát vagy valami olasz ételt, ha már itt vagyunk. A kiszolgálás villámgyors volt, és kedves. Kivéve a tulajdonos hölgyet, aki kihozta az üdvözlő prosecconkat és mivel nem beszélt se németül se angolul, sarkon fordult, mikor mi mondtuk volna mit kérünk. Ez vicces volt. 

Másnap reggel várt ránk a torony. Semmi mást nem terveztem a napba, azt gondoltam eszünk, iszunk, nézelődünk aztán alvásidőbe autóba szállunk, hogy estére haza érjünk. Na, persze...most ez soknak bizonyult... Petrus nyűgös volt, ezáltal mi is. Közbe azt gondolom, másnak sokkal könnyebb, főleg, ha látom, ha a gyereke éppen akkor jól viselkedik. Elfáradtunk,mind. Szóval mikor a ferde torony lábánál a téren ittunk egy kávét, de a gyerek elrohant, mert szerinte vicces, kiakadtam, már nem sikerült a századik alkalommal eltekinteni felette, hogy 3 éves, és majd később tudni fogja hogy mikor mit lehet..  Irtó gyors városlátogatás volt, talán maximum 1 óra, beültünk az autóba és eljöttünk haza. Fájdalmas emlék lesz az biztos, 2 kép készült ott az se normális. Ide nem kívánkozok vissza. :D 

VATIKÁN,SPANYOL LÉPCSŐ, TREVI-KÚT

Már jó előre 1,5 héttel előtte megvettem a jegyeket a Vatikánba. Gyerekkel minden perc kincs, nincs már idő sokszor csak úgy várakozni. Nagyszerű találmány, hogy előre lehet szinte mindenhova foglalni és várakozás nélkül vagy minimális várakozással bejutni. Hétfőre nagy esőt mondott, de reggel mikor kinéztünk az ablakon, nem hittünk az időjósoknak, így csak egy kis esernyőt pakoltam az útra, a biztonság kedvéért Petra gumicsizmába jött. Belépő kinyomtatva, rajta a találkozási pont bejelölve, irány a Szent Péter tér... Tökéletesen időbe érkeztünk, rossz helyre... Ugyanis a találkozási pont egy másik utcában volt, ezt nem néztem meg. Azt gondoltam, mivel a téren is lehet jegyeket venni ott kell bemenni, hát nem... Google maps elő, hova is. kell menni? Gyalog 15 perc, nem fogunk oda érni, gyerünk szedjük a lábunkat. Azért itt egy kis pánik lett rajtam... 8.30-ra szólt a jegyünk, ha késünk, nem engednek be. Ahogy haladtunk a cél fele, úgy nőtt a tömeg, ebből gondoltuk, hogy jó fele vagyunk. De mekkora tömeg... Rengetegen voltak. Olyan egyszerűnek tűnik, ott az utca, a sarok megnevezése és mégse találjuk ezer ember között. Aztán meg lett az emberünk, szervezetten működött a beléptetés, olasz temperamentummal fűszerezve. A sok kis csoportot a maga vezetője valamilyen szisztéma szerint besorolja a kígyózó sorba. Mikor minket sorolt a vezetőnk éppen egy másik csoport felébe keveredtünk bele. Ekkor a vezetőink elkezdtek veszekedni, ki következik. A sok turista meg állt, hogy mi lesz... Ekkor már eléggé esett, az árusok meg kínálgatták az esernyőiket, zacskóikat kihasználva a helyzetet. Bejutás után mindenki a maga tempójában haladhat. Vagy a gyerekéében 

Római útra a legjellemzőbb mondatom: Milyen nagy, mekkora, hatalmas. Vatikánnal is ez a helyzet. Csodálatos volt és lenyűgöző. Az első kiállításon sikerült múmiát és a szarkofágját látni, ez örök emlék lesz. Utána nehezen tudtunk nézelődni, mert Petrus elemében volt. Sokat fotóztam, majd visszanézzük... A Sixtus-kápolnát vártuk nagyon, rengeteg ember zsúfolódott össze, az őrök meg egyfolytában kiabáltak, hogy csend és ne fotózzanak. Ez kicsit lelombozó volt. De a hely csoda! Fantasztikus érzés, hogy eljuthattam. Még az nagyon jó lett volna, ha esetleg a pápával össze futunk a folyosók valamelyikén. De ez csak álom, nyilván nem jön ki a turisták közé. Erre ott van a nyilvános auidencia szerdánként, ha a pápa otthon tartózkodik. Kijőve a Vatikánból, hatalmas esőbe keveredtünk, gyorsan vettünk is egy zacskót az egyik árustól, rózsaszínt a gyerek kedvéért,