Kényelmesre terveztük a napot,semmi rohanással,kivéve a Petrus utáni rohanást...Korán összepakoltunk,8-kor megreggeliztünk és el is indultunk a szállásról. Metróval mentünk az Angyalvárig, napsütéses reggeli Rómát látni icipicit belenézni a rómaiak hétköznapi reggelébe, kellemes séta alatt élvezetes volt. Nyugalmas délelőtt érkeztünk az Angyalvárhoz, ahol Petrus már nem volt közreműködő, nem is nagyon engedte magát fotózni, élvezte, hogy direkt elnéz más merre. Sikerült pár perces várakozással bejutni az erődbe és szépen körbe tudtuk sétálni, jobban mondva rohangálni Petrus tempójában. Az egész látogatásunk végig attól zengett:Petra várj meg,Petra ne rohanj,Petraaaaa ... az erőd tetejéről beláttuk az egész várost, úgy kb 1-1 percig...váltva... Mire végig értünk, Petrus végre elfáradt, ment Benő hátára és próbáltuk altatni, ami viszont lassan ment. Végig sétáltunk az Angyal hídon és úgy döntöttünk, ha már Petrus elaludt, gyalog megyünk az Igazság szájához és élvezzük a nyugit,míg alszik, a part menti utat választottuk és közbe betértünk a Virágok terére is egy piacra, tovább élvezni a római életérzést. Utunkat folytatva egy nagyon jó fagyizóba botlottunk, mivel már jó volt a gyomrunk terv szerint meg kellett kóstolni. Közben elvesztettem a térképet és a telefonomon se működött a térkép, így sikeresen túlmentünk a templomon, vissza kellett sétálnunk. Tipikus mi vagyunk... De meglett, nagyon örültem, hogy ezt a helyet is sikerült látnom. Annyi bosszantott csupán, hogy amikor a Fun run után pihentünk Petrussal, kb a templom háta mögött voltunk, ott van a Cicus Maximus,de ugye ezt előre nem néztem meg a térképen... (Majd egyszer, ha sok időm lesz készülni egy utazásra. Valószínűleg soha)
Az Igazság szájánál szerencsénkre nem voltak vészesen sokan, és az olaszok gyerekszeretetének köszönhetően, kedves volt velünk az őr, tetszett neki Petrus kis neveletlen hercegnő stílusa. Dugdosta ő is a kezét, mindent utánoz amit lát a nagyoktól.
Ennyi volt római látogatásunk,rövid,intenzív,gyönyörű,fárasztó,vidám. Megkerestük a Metrót, utána az autónkat és útnak indultunk .
A szállásunkra este érkeztünk meg, úgy ítéltem meg, nincs is olyan késő, irány a közeli étterem eszünk egy pizzát vagy valami olasz ételt, ha már itt vagyunk. A kiszolgálás villámgyors volt, és kedves. Kivéve a tulajdonos hölgyet, aki kihozta az üdvözlő prosecconkat és mivel nem beszélt se németül se angolul, sarkon fordult, mikor mi mondtuk volna mit kérünk. Ez vicces volt.
Másnap reggel várt ránk a torony. Semmi mást nem terveztem a napba, azt gondoltam eszünk, iszunk, nézelődünk aztán alvásidőbe autóba szállunk, hogy estére haza érjünk. Na, persze...most ez soknak bizonyult... Petrus nyűgös volt, ezáltal mi is. Közbe azt gondolom, másnak sokkal könnyebb, főleg, ha látom, ha a gyereke éppen akkor jól viselkedik. Elfáradtunk,mind. Szóval mikor a ferde torony lábánál a téren ittunk egy kávét, de a gyerek elrohant, mert szerinte vicces, kiakadtam, már nem sikerült a századik alkalommal eltekinteni felette, hogy 3 éves, és majd később tudni fogja hogy mikor mit lehet.. Irtó gyors városlátogatás volt, talán maximum 1 óra, beültünk az autóba és eljöttünk haza. Fájdalmas emlék lesz az biztos, 2 kép készült ott az se normális. Ide nem kívánkozok vissza. :D
