Ez az utazás is pont olyan volt, mint a többi: tele meglepetéssel. Először is Benő jó szokása szerint nem készült annyira, mint szerintem kellett volna. Egy felkészülés teljesen relatív,kinek mi számít kevésnek,elégnek, adott esetben soknak. Rettenetesen idő hiányban szenvedünk, főleg Ő, aki ugye hozza haza a kenyérre valót  az utazásra valót. Na de, az indulás már maga stresszesebbre sikerült, mert aznap délutánig dolgozott, előtte jó lett volna kicsit pihennie, de nem maradt idő. Esti indulást terveztünk, hogy Petrus tudjon aludni az autóban, velünk meg majd lesz valami. Ki is számoltam, hogy délelőtt Rómába leszünk  a Spanyol lépcső vagy a Trevi kút még bele is fér az edzőtársunkkal való találkozás előtt. Aha...

Nekem aznap már fura volt a gyomrom, igazából visszagondolva csak annyi tünet volt, hogy nem voltam éhes, pedig én sokszor vagyok éhes. Villachnál szólt, hogy kicsit megállunk aludni, mert nincs jól. Nem mertem vezetni, valahogy az volt  bennem,hogy az olaszok őrült módjára száguldoznak(ami Rómában igaz is)nekem nincs akkora rutinom és ha mögöttem a gyerek még parázok is. Szóval belenyugodtam, inkább, hogy később érünk Rómába. Aztán Benő nem lett jobban...Sőt..., át kellett értékelnem ezt a dolgot. Szóval nyomtam neki az olasz pályán. :) Az éjjeli utazásból Petra semmit se vett észre, délelőtt  kétszer álltunk meg a pályán pihenni akkor mindig játszótereztünk, rollereztünk kicsit. Így szuperül bírta az utat. Benőt elggé megviselte az utazás, egyenest a maraton expó címére mentünk,kb 1-re értünk oda. A találkozónk 3 körül volt, így maradt egy kis idő pihenni. Ő a kocsiban maradt mi pedig Petrussal a szomszédos

vidámparkba mentünk. Mekkora szerencse, hogy pont ott parkoltunk !!! Ragyogó napsütéses, meleg idő volt Rómában, élveztem, hogy ott lehetünk, fagyit ettünk és felültünk az óriáskerékre. A megbeszélt időpont körül pedig elkezdtük megkeresni az épületet, ami mellett Benő megállt a gps szerint, természetesen onnan még kb 1 km-t kellett gyalogolni. Ennek már nem örültem, ő beteg, mi az utazástól nem voltunk frissek, de túl lettünk ezen is. Semmi papírt nem vitt magával,hogy igazolja a nevezését.Ugyan minek? Szerencsére nem kellett vissza menni az autóhoz. A sikeres rajtszám felvétel után szétnéztünk az expón, én cipőt akartam, leginkább az Under Armour Hovr amit tetszik, a fehér nem volt a méretemben, így kicsit szomorúan jöttem el, abban bízva, hogy a napokban csak kapok majd a városban.

A szállásunkat sikerült megtalálni, ahol nagyon kedves volt a szállásadónk, Petrust minden találkozás alakalmával csokival kínálta. Most elnéző voltam csoki ügyben. Ekkor tűnt fel, hogy igazából én nem is ettem semmit egész nap és kezdtem gyengélkedni én is. Gyorsan a diéta mellett döntöttem és reménykedtem, hogy a délutáni fagyi nem fog visszaköszönni. Petrus is csak száraz ropit kapott, biztos ami biztos alapon. Meg csokit. Benő egyre rosszabbul volt, de hősiesen viselte. Igazából erre a pontra már kétséges volt, hogy másnap rajthoz áll. Csak probiotikumot és lázcsillapítót csomagoltam, gyomorrontásra  nem készültem fel. Reggelre is maradtak a kétségek, de azt mondta elmegyünk lesz ami lesz. A reggeli rajthoz érkezés megint adott egy kis adrenalin löketet, a megbeszélt metrómegálló le volt zárva, egyel tovább vitt minket a metró, ekkor már késésben voltunk. Társunknak, akit Fecónak hívnak az első maratonja volt, csak bízni tudtam benne, hogy miattunk nem ideges.Izgultam Benőért, ha már rajthoz áll, le tudja futni és ne a mentő hozza be. Szerencsénkre közel tett le a metró ahol beengedték a futókat a rajthoz, így elég hamar külön váltak útjaink. Petrussal elindultam megkeresni a mi rajtunkat. A római fun run nagyon sok embert vonzz, hiszen nem csak futva, sétálva, kutyával, bárhogy teljesíthető.Ahogy közeledtünk úgy lett bennem egyre nagyobb az öröm. Mekkora hihetetlen dolog, hogy Rómában vagyok egy három évessel, aki rollerrel(vagy gyalog) fogja teljesíteni az 5 kilométeres távot. Gyűlt, csak gyűlt az embertömeg ahogy haladtunk a rajt felé, én pedig boldogságmámorban úsztam. Ekkor még csak az agyam eldugott részén motoszkált a gondolat, ha nem fogja bírni cipelhetem a rollert, a hátizsákot na meg a gyereket. Igazából ő nem is értette ezt az egészet még, hol rollerrel jött, hol pedig gyalog. Próbálkozott felvetetni magát, de azt nem vállaltam, ügyes ő, tud ennyit menni és az alvásidőt úgyis a hátamon fogja tölteni. Élvezte, tetszett neki, hogy rollerezhet bátran mehet, már amikor nem volt körülöttünk tömeg, zene szólt  több helyen. Néha elesett, láttam rajta,hogy fárad, a cél előtt a Circus Maximusnál, pont lejtő volt, na ott nagyot esett, de a tömeg az érem a nyakába és egy érem alakú csoki gyorsan megvigasztalta. Én pedig élveztem a csodálatos történelmi helyszínt. Kicsit megpihentünk, aztán elérkezettnek láttam az időt, hogy Petra a hátamra jöjjön aludni. Elindultam vele a csomagunkkal és a rollerrel a Maraton célja felé. A Circus Maximus sarkán egy termelői piacra bukkantam, ahova bementem nézelődni, de fájó szívvel csak egy kenyeret vettem, mert még mindig fájt a gyomrom.Az első 5 percben kiderült, hogy  nem fogom sokáig bírni a cipelést és mikor a Forum Románum mögött találtam egy csendes kis templomot a tövébe megpihentünk. Petrus a fűben alukált tovább. Mekkora szerencse, hogy minim 25 fok volt és hétágra sütött a nap! Azért kell ehhez egy nagyfokú rugalmasság, pedig állítólag merev vagyok... 

Benő kétszer üzent, így tudtam, hogy ráérünk. Az első üzenetből látszott, hogy lassan halad, a másikat meg el is értettem, így este 5-re vártam. Gondoltam a busszal jön... De szerencsére 2 után hívott, hogy hol vagyunk. így az ideje most 5 órán kívülre csúszott, de ez nem is számított , hiszen csoda, hogy be tudta fejezni. A gyomra totál üres volt, reggelire csak egy kis ropit evett, előző nap meg semmit, így a frissítő pontokon mindig evett keveset, de az se esett jól neki. Miután találkoztunk megmutattuk egymásnak az érmeinket, örvendeztünk és elindultunk játszóteret keresni, ami egy hajléktalan szállás lett, így megkerestük a metrót és haza mentünk. Így is kora este lett mire megérkeztünk.

A többi napon pedig élveztük a várost. Merre jártunk? Kiderül hamarosan.