Izgultam nagyon, milyen lesz Petrusnak a repülés.de szerencsére jól vette a fel és leszállást. Persze készültem egy kis gumicukival, mondjuk hazafelé egyáltalán nem volt rá szükség, sőt nem is kérte. Ezen mondjuk meglepődtem.A gépünk nem gyerekbarát időben landolt, ezért úgy döntöttünk, hogy előre fogadott taxival megyünk a szállásra. Ez a szállásadó  intézte. Több oldalon olvastam, hogy a közlekedés lassú, de az eszembe nem jutott volna, hogy esetleg emiatt nem fog minket senki várni. Gondolom a nyugis kis életükből fakadóan nem sietnek sehova, de mi nem ezt szoktuk meg. Mikor egymás után kétszer, majd kicsit később még egyszer elsétáltunk a fogadó oldalon a várakozók elött, sehol nem láttuk a mi nevünket. azért 10 perc után lett egy kis pánik, hogy akkor hogyan tovább. Szerencsére "befutott" az emberünk.

Kényelmes 3/4 óra autózás után pedig végre megállt a szállás előtt ahol teljesen sötét volt. Megint pánik. Bekopog, semmi. Azért kb nulla angol tudással bátrak vagyunk elismerem, itt pedig a németet hírből se ismerik, a taxisunk volt szíves és felhívta a szállásadónkat, ekkor érkezett meg a hölgy akinek várnia kellett minket. No comment. Itt rögtön le is rendeztem magamban, hogy tényleg jobb lesz elfogadni nem biztos, hogy minden hipp-hopp időbe történik.

Sikeres megérkezés és szállás elfoglalás után, gyorsan aludni tértünk, hiszen nem sok időnk volt megismerkedni az országgal.

Reggel az útunk Mdinába vezetett, elsősorban, hogy megnézzük Benő hogyan fog oda jutni és pontosan hol is lesz a rajt. Gyönyörű, érdekes nyugodt világba csöppentünk, ami megint nem volt össze egyeztethető a mi rohanós időnkkel.

A kilátás az ódon falakról csodálatos is lehetett volna, de itt már Petrus kezdett nyűgös lenni , így az ebéd mellett döntöttünk, hogy utána tudjon aludni. Kellemes idő volt, így a nyitott, de fedett teraszon  foglaltunk helyet és így tovább csodálhattuk a panorámát. Ezután újra buszra pattantunk és elindultunk a rajtszámot felvenni Sliemába.