Újabb utazásunkra elég nagy hangsúlyt fektettünk, rengeteget gondolkodtunk melyikünknek hogyan lenne a legjobb és mindannyian, hogy tudjuk a számunka legtöbbet kihozni belőle. Hiszen Petra iskolát kezdett, Jázmin is sulis, ráadásul messze, és persze munka is van. Első körben még mama is utazott volna velünk, aztán szépen ketten maradtunk. Benő a jól bevált éjszakai utazás mellett döntött, így az esti rutint még levezényeltük nagyszülői segítséggel, majd egy kis szundi után útnak is indultunk. Irány Olaszország a cél Cervia.
Napokkal előtte “csak úgy mellékesen “ megkérdeztem, ha már reggel érünk Olaszba', nem állunk meg Velencében egy kávéra? A kérdésemet tökéletes időben sikerült feltenni, így utazásunk reggelén 9-kor már a Canale Granden hajókáztam a Szent Márk tér fele. Most jártam harmadszor ott, eddig Punte Sabbione megállóból indultunk mindig. Érdekes volt látni a hajóról történő ház felújítást, betonozást és a kereskedelmi-,vendéglátó egységek hajóval történő ellátását. A szűk kis kanálisokba táblák jelölik hogyan és mivel lehet közlekedni. Idő előtt leszálltunk a vaporettóról, kerestünk egy kis kávézót elballagtunk a térre, felszálltunk a vízi buszra és mentünk is tovább a szállásunk felé.
A utazásunk napjára és a többire se nem terveztem semmi mást, most maximálisan versenyre koncentráltunk. (Gondoltam amíg versenyzik, úgyis lesz időm csavarogni és boltokat nézni ) A szállásunkat a rajt-cél közelében foglalta Benő, így tényleg semmire se volt gondunk. Felvette a rajtszámot majd megvacsoráztunk. A péntek hangolódással telt, délben elsétáltunk valami könnyűt enni, sikerült egy műanyag székes kis “talponálló” helyen a legjobb pizzát megízlelni, pedig be se akartam ülni. Ide másnap is vissza jöttünk.
Este pedig egy különleges fokát tapasztalhattam meg a vendéglátásnak. Mi ritkán nézünk utána a dolgoknak, a szerencsére bízzuk magunkat. Na ez az étterem! Mindenhol kellene egy ilyen. A bejáratnál megkérdezték, hogy foglaltunk-e asztalt? Már ebből azt gondoltam , nem nekünk való, puccos hely lesz ez…. Ami való igaz, puccos volt, de mindenféle előítélet nélküli. A pincérek nyüzsögtek az asztalok körül, de nem tolakodóan. Egy nézésbe került és már jöttek is. A bort előkóstoltatták, az ételekre nem kellett várni. Csak olasz étlap volt, megemlítettem, hogy esetleg angolt kaphatnánk-e? Egy pincér aki beszélt németül is ( szerencsére) ő fordította le, a teljesség igényével, végig türelmesen .
A verseny napján korán volt ébresztő, fél 6-kor szólt az utcán a hangosbemondó, elkezdték az embereket hangolni. Amúgy az előző napon és akkor is megfigyeltem, mindenki szépen nyugodtan tette a dolgát és várta, hogy indulhasson.
Rengeteg versenyző jött össze, hogy ezen a napon bizonyítson. Engem, mint szentimentális embert ez nagyon meghatott. Próbáltam Benőt ezzel nem idegesíteni. Aki ismerni, tudja, hogy ő a gyorsan, egyszerűen, csináljuk és kész felejtsük el híve . :D
Benő élménye:
-Mit éreztél reggel amikor felkeltél?
-Menni kell, csinálni a dolgod.
Másfél órát álltál sorba, hogy bevethesd magad a hullámzó tengerbe. Mivel foglalkoztál addig?
-Néztem az embereket, hogy ki mit csinál, beszélget, mennyire izgul.
Látszott rajtuk az izgalom?
-Nagyon.
Te izgultál?
-Nem. Akkor meg nem, miután bementem és a hullámok nyomtak visszafelé és nem tudtam elkezdeni úszni, akkor már igen. Mellben úszok és amikor a lábad kinn van a vízből a fejed meg egy hullám közepén az nem kiszámítható. Úgy éreztem egy helyben úszok. A pálya téglalap alakú volt így nagy része azzal ment el, hogy a pályán maradj, ne sodródj el.
-Ennek ellenére várakozáson felüli időt úsztál, a depóban mikor találkoztunk, mondtad, hogy nehéz volt. Mire készültél a biciklin?
-Hogy 3 órán belül letekerem a 90 km-t, a többit meg hozzá tekerem. De 30. kilométer után nagyon fájt és zsibbadt a lábam, egy kipróbálatlan cipőbetét miatt. Ekkor kidobtam és úgy éreztem jó minden. 60 kilométer körül térdfájás majd Achilles-ín fájásom lett. Két körös volt a bicikli, így amint lehetőségem lett vissza indultam a depóba. Valószínű, ha nincs ez a kiskapu végig maradok a pályán, akkor ez tűnt elfogadható választásnak, fontosnak tartottam, hogy ne sérüljek le.
-Én őszintén szomorú voltam, mikor megláttalak, hogy az álmod nem teljesült. Mit gondolsz erről így másnap?
-Azt, hogy kínlódni kellett volna tovább… Nehéz feladni egy versenyt, de túl sok volt még hátra és ez akkor abban a pillanatban vállalhatatlannak tűnt.
-Felvetted a futócipőt és elindultál kifelé, aztán nem találtalak. Mi történt ?
-A futóknak, mivel a városban volt a kijelölt pálya, rengetegen szurkoltak és ez lendületet adott, új erőre kaptam. De nem akartam csalni, vagy nem hivatalosan érmet kapni, így kiálltam.
Folyt köv. jövőre ;)
