Izgultam nagyon, milyen lesz Petrusnak a repülés.de szerencsére jól vette a fel és leszállást. Persze készültem egy kis gumicukival, mondjuk hazafelé egyáltalán nem volt rá szükség, sőt nem is kérte. Ezen mondjuk meglepődtem.A gépünk nem gyerekbarát időben landolt, ezért úgy döntöttünk, hogy előre fogadott taxival megyünk a szállásra. Ez a szállásadó  intézte. Több oldalon olvastam, hogy a közlekedés lassú, de az eszembe nem jutott volna, hogy esetleg emiatt nem fog minket senki várni. Gondolom a nyugis kis életükből fakadóan nem sietnek sehova, de mi nem ezt szoktuk meg. Mikor egymás után kétszer, majd kicsit később még egyszer elsétáltunk a fogadó oldalon a várakozók elött, sehol nem láttuk a mi nevünket. azért 10 perc után lett egy kis pánik, hogy akkor hogyan tovább. Szerencsére "befutott" az emberünk.

Kényelmes 3/4 óra autózás után pedig végre megállt a szállás előtt ahol teljesen sötét volt. Megint pánik. Bekopog, semmi. Azért kb nulla angol tudással bátrak vagyunk elismerem, itt pedig a németet hírből se ismerik, a taxisunk volt szíves és felhívta a szállásadónkat, ekkor érkezett meg a hölgy akinek várnia kellett minket. No comment. Itt rögtön le is rendeztem magamban, hogy tényleg jobb lesz elfogadni nem biztos, hogy minden hipp-hopp időbe történik.

Sikeres megérkezés és szállás elfoglalás után, gyorsan aludni tértünk, hiszen nem sok időnk volt megismerkedni az országgal.

Reggel az útunk Mdinába vezetett, elsősorban, hogy megnézzük Benő hogyan fog oda jutni és pontosan hol is lesz a rajt. Gyönyörű, érdekes nyugodt világba csöppentünk, ami megint nem volt össze egyeztethető a mi rohanós időnkkel.

2018.február 25-én elérkezett a nap a következő futásra. Máltára Jázmin helyett Benő anyukája, Zita kisért el minket. Mindenhol azt olvastam, hogy könnyű közlekedni, így az észak-nyugati részen, Bugiábba foglaltam szállást, innen a Főváros a rajt és a Gozóba tartó komp is közel egy távon volt. Természetesen arra nem gondoltam, hogy a 7:30as rajthoz mikor és hogy fog odajutni Benő, elég korán kellett kelnie, mi maradtunk a szálláson és megbeszéltük, hogy a célba várjuk .

Előző nap felvettük a rajtszámot amit egy totál másik helyre szerveztek , egy hotel aulájában kellett sorba állni, semmi rajthangulat, kiállítók se voltak. Számomra ez elsőre fura volt, nem ezt szoktuk meg. 

Este szépen összepakolta a cuccait, viszonylag korán igyekeztünk aludni menni. Reggel  pedig megterveztük nagyjából a programot. Gyorsan összekészültünk és elindultunk Valettába a fővárosba, hogy kicsit sétáljunk, majd komppal Sliemába érjünk a befutásra. Na ez nem sikerült, de valahogy tudtam, hogy nem fogunk oda érni. Annyi csodás látnivaló, egy örökmozgó 3 éves és egy nézelődni szerető anyós mellett, szinte kivitelezhetetlen az "ütemterv" tartása. Vicces pillanat volt, mikor a kompot várva a túlpartról hallva a Maraton zenéjét Zita megkérdezte, hogy mikor fog Benő befutni? Mondom, most van az ideje ,ha tudta tartani a tempóját... Még csütörtökön is lázas volt, szóval készültem és készítettem kicsit lelkiekben, hogy nem lesz meg a 4 órán belüli idő.  A kompon ültünk, mikor hívott, hogy hol vagyunk? Szerencsére Benő nem olyan típus, hogy ezt felveszi. Az jobban zavarta, hogy nem sikerült 4óra alá vinni az időt. Neki nincsenek holtpontjai, talán egy 35 km körül, de egyszerűen egy elvégzendő feladatnak tekinti a futást, odaáll és fut. Na én erre nem vagyok képes, egy fél maraton alatt is ezer érzelem megy át rajtam.

Garmin fenix2 adatai alapján 4:11:05 az ideje.

Miután kiörvendeztük magunkat, hogy Benő beért és jól van Sliema utcáin csavarogtunk, Petrus Benő nyakában, komolyan egy gép az én emberem. Csak estére értünk haza, arra Ő kétszer mi pedig csak simán egyszer, de alaposan elfáradtunk.

További élménybeszámolós  részek hamarosan.

Bizony,lassan elérkezik az idő és indulunk. Egy hét múlva Málta maraton.... Kíváncsian várom,milyen lesz az útunk. A repülőnk egyàltalán nem gyerekbarát időpontban érkezik meg , és hazafelé meg egyszerűen embertelenül korán jön. Lehet kint alszunk a reptéren majd? Ott eldől,van amit képtelenség előre megtervezni,legalábbis nálunk. 

Én most nem futok,10 kilómétres távot nem találtam,többre télen én nem tudok egyenlőre  készülni. A futópad unalmas 5k után,kint meg félek,hogy megfázok. Majd Rómában .

Jelen pillanatban a család 2/3a beteg. Sikeresen benyelt valamit Benő és Petra a kiruccanós hétvégénken. Baba látogatóban voltunk ,de valószínű a szálláson megfáztak. Eddig nem  aggódtam a szállások miatt,többnyire airbnb-n foglalok,de valahogy itthon nincsenek jó tapasztalataim.Most nem vártak,hideg és kosz volt meg akadozó kommunikáció. Mivel sokat utazunk,természetesen megnézem,hogy mire költünk,legközelebb csak nagyon sok visszajelzésű szállást fogok választani. Ez a negatív tapasztalat,remélem jövő hétre elfelejtődik. Ja,nem! Nyáron a Velencei-tó mellett is megjártuk. Akkor a szállásunk a forgalmas főút mellett volt,a szállásadó cég irodájának kb a mellékhelyisège,illetve szobája,amit mikor tényleg meglátták,hogy gyerekekkel vagyunk( foglalás olvasásánál nem tűnt fel?) felajánlottak cserét,ami egy szuterén volt,ami oké,de tiszta penész meg doh... Ejjj, megyek eszek is egy kis csokit.

Irány Málta !!!