Mdinából buszra szálltunk és átutaztunk Sliemába, majdnem egy órát vártunk a buszra és ugyanannyit utaztunk a busszal. A megállót már simán megtaláltuk, csak figyelni kell aztán megy minden, mint a karikacsapás. Petrus Benő hátán próbált aludni, kezdett nagyon délután lenni ezt próbálta meg egy taxis úgy mondd kihasználni, érdekes, hogy simán leszólítanak és mondják mennyiért visznek el. Komolyan úgy halásszák össze ez embereket, ezt később is tapasztaltam. De kitartottunk a spórolós terv mellett, megvártuk a buszt.

Megkerestük a hotelt ahol a rajtszámot lehetett felvenni, utána pedig rövid sétára indultunk a parton. Kezdett sötétedni,csodás látvány volt így az öböl ezen része. Betértünk egy kis kávézóba és pastizzit kértünk. Először a desszertes pult elött kerestük emlékezetből és nem találtuk, így megnéztem a táblagépen hogyan is néz ki, mit keressünk. Ekkor a vállam mögött látom, hogy pár vendég a pincérrel pont azt nézi mit keresek. Azonnal segített és szerencsére tartottak is a még nem ismert kis mindenhol kapható fornettiszerűségből. Sajnos borzasztó rosszat sikerült kifogni. Szerintem reggel óta ott állhatott,hiába melegítettek rajtja,nem sokat segített. Ki is dobtam. Petrus macaront választott meg persze nekem is kellett egy, már csak azért is, mert macaron. Petrus még nem tudja mi a jó, így megette, de ez is borzasztó volt, teljesen kiszáradt szegény az állásban. Nagyon szomorú voltam, hogy ezek a várt finomságok elsőre nem ízlettek. Mondjuk macaront nehéz jót találni...

Megkerestük a városunkba tartó buszt és haza zötyögtünk. Megint egy órát.

Eléggé elfáradtunk, így a gyors esti szendvicsezés után aludni tértünk. Nagy izgalmakkal várva a maratoni napot.