Futókalandjaink

Málta maraton

2018. február 28. 11:30 - Csapó Ágnes

2018.február 25-én elérkezett a nap a következő futásra. Máltára Jázmin helyett Benő anyukája, Zita kisért el minket. Mindenhol azt olvastam, hogy könnyű közlekedni, így az észak-nyugati részen, Bugiábba foglaltam szállást, innen a Főváros a rajt és a Gozóba tartó komp is közel egy távon volt. Természetesen arra nem gondoltam, hogy a 7:30as rajthoz mikor és hogy fog odajutni Benő, elég korán kellett kelnie, mi maradtunk a szálláson és megbeszéltük, hogy a célba várjuk .

Előző nap felvettük a rajtszámot amit egy totál másik helyre szerveztek , egy hotel aulájában kellett sorba állni, semmi rajthangulat, kiállítók se voltak. Számomra ez elsőre fura volt, nem ezt szoktuk meg. 

Este szépen összepakolta a cuccait, viszonylag korán igyekeztünk aludni menni. Reggel  pedig megterveztük nagyjából a programot. Gyorsan összekészültünk és elindultunk Valettába a fővárosba, hogy kicsit sétáljunk, majd komppal Sliemába érjünk a befutásra. Na ez nem sikerült, de valahogy tudtam, hogy nem fogunk oda érni. Annyi csodás látnivaló, egy örökmozgó 3 éves és egy nézelődni szerető anyós mellett, szinte kivitelezhetetlen az "ütemterv" tartása. Vicces pillanat volt, mikor a kompot várva a túlpartról hallva a Maraton zenéjét Zita megkérdezte, hogy mikor fog Benő befutni? Mondom, most van az ideje ,ha tudta tartani a tempóját... Még csütörtökön is lázas volt, szóval készültem és készítettem kicsit lelkiekben, hogy nem lesz meg a 4 órán belüli idő.  A kompon ültünk, mikor hívott, hogy hol vagyunk? Szerencsére Benő nem olyan típus, hogy ezt felveszi. Az jobban zavarta, hogy nem sikerült 4óra alá vinni az időt. Neki nincsenek holtpontjai, talán egy 35 km körül, de egyszerűen egy elvégzendő feladatnak tekinti a futást, odaáll és fut. Na én erre nem vagyok képes, egy fél maraton alatt is ezer érzelem megy át rajtam.

Garmin fenix2 adatai alapján 4:11:05 az ideje.

Miután kiörvendeztük magunkat, hogy Benő beért és jól van Sliema utcáin csavarogtunk, Petrus Benő nyakában, komolyan egy gép az én emberem. Csak estére értünk haza, arra Ő kétszer mi pedig csak simán egyszer, de alaposan elfáradtunk.

További élménybeszámolós  részek hamarosan.

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://futokalandjaink.blog.hu/api/trackback/id/tr1113704514

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása