Ismered azt az érzést, amikor elmész valahova, de semmi különös? Aztán véletlenül eljutsz megint és már vannak jó élmények? Majd azon kapod magad, hogy a kedvenc helyed lesz? Na ilyen ez a Mönichkirchen, vagyis a Schwaig hegy.
Tavaly késő ősz volt, mikor ráakadtam a mönichkircheni hintaösvényre a neten. Jól el is mentettem magamban(telefon utazós jegyzetei közé), hogy amint lehet, megnézzük. A hegy maga ismerős volt, hiszen többször snowboardoztunk már, de a hintákról eddig nem hallottunk, vagy nem néztünk rendesen körül... A neten akadt pár infó, így magabiztosan vágtunk bele a túrába.
Szép kánikulai napon, ebéd után indultunk, hogy ne legyen már annyira melegünk. Aha, fenn 20 fok volt, ezt nem kalkuláltuk. Tehát nyugodtan induljatok el akár egész napra, van ott mit csinálni a kellemes levegőn.
A Sonnenbahn vagyis a felvonó nyáron is üzemel, és a hintaút a fenti megállótól indul. Lenn eldöntheted, hogy mivel mész fel és le, akár gyalogolhatsz is, jöhetsz le rollerrel vagy 3 kerekű hegyibiciklivel. Mi későn érkeztünk a rollerhez, mert 17 óra után fenn nem adnak már ki, ezért lesz miért újra visszamenni.
Már maga a libegőzés is megér egy misét, csodás tájon élvezhetjük a felfelé suhanást. Már aki élvezi... Mert én rettegek rajta, már Petra is kinevet kb, de ez van, félek beleülni és kiszállni. Felfelé pedig úgy szorítom a vasat, hogy vizet lehet belőle facsarni :D Az első rémület akkor lett rajtam úrrá, mikor megláttam, hogy a rollereket és a bicikliket pakolják rá. Nekünk is azzal kell menni? Én biztos nem ülök bele, pánikomat sikeresen Jázminra is átragasztottam. De megláttuk, hogy van 4-es beülő is. Így maradt a szokásos stressz: Egész úton azon rettegtem, hogyan fogok kigurulni belőle, mert a havon nem olyan nagy gáz csúszva kiszállni, de a szárazon? Saját meglepetésemre könnyebb volt, mint télen a hóba. Lehet belejövök?
A magasban fenn csodálatos kilátás várt ránk, amit a fészekhintákból élvezhettünk. Vagy hallgathattuk a csendet ami egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire csendes :D Szívesen vissza is mennék egyedül pár órára ringatózni egyet. A kijelölt útvonalat elég nehéz eltéveszteni, nagyszerűen összerakták. Pár száz méterenként követik egymást a megállók, összesen 17 állomás várja a túrázókat. Többek között kipróbáltuk a célbahintát,különféle mérleghintákat és a legnagyobb attrakciót a tekebábuk elütését, mint tekegolyó. Ezért a pillanatért megérte felmászni a pálya legmagasabb pontjára.Szinte senki nem volt akkor az úton, csak pár vándor jött néha szembe velünk, így igazán kiélvezhettünk minden pillanatot.
A hegyről lejönni egyáltalán nem volt nehéz és kb 40 percig tartott. Aminek külön örülök, hogy gyalog jöttünk le, mert a sípálya mellett megtaláltuk a gyalogosösvényt. Így télen nem lesz gond, ha feljebb akarunk sétálni libegő nélkül. A hintakörút kb 2-3 óra, de nyugodtan lehetett volna többet is időzni a megállóknál.
Pár képet mutatok kedvcsinálónak és instagramon sztoriban megnézheted a vicces videókat is.
https://www.instagram.com/futokalandjaink/
